Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Tóth László: A győri és Győr környéki nemes Kálóczy család története
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK Báró Eötvös József „szintén osztozott sorsomban — írta Kálóczy Lajos. Még nem láttam embert, a kit valamely ügy mikénti eldőlése annyira ingerültté tett, mint őt; fixa ideálja volt, hogy nem lehet a többséget megszerezni (feliratnak), s mégis megkért a szavazatok mikénti állásáról neki naponként referáljak, a mit minden estve meg is tettem.”110 A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében 1861. június 5-én lezajlott ülésen Almásy teljesen ejteni akarta az egész korteskedési ügyet és a „határozatnak” kívánt jelentékeny többséget szerezni. A zárószavazás drámába illő lefolyására így emlékezett Kálóczy: „A gyűlés termében körülnézvén, láttam, hogy öten, a kik magukat absentálni ígérkeztek, jelen vannak, a mi nagy baj volt, mert ha kimaradnak, ez nekünk öt szavazat, ha pedig ellenünk szavaznak, ez még sokkal nagyobb csapás. [...] Végre sikerült nagy vesződség után egy pár tekintélyes képviselőtársam segélyével mind az ötöt hazaküldeni, többek között két bihari román papot.”111 De még volt izgalom a névszerinti szavazás vége felé. Somssich Pál, Kálóczy képviselőházi padszomszédja rezignáltan kijelentette: „Megbuktunk!” Kálóczy igyekezett megnyugtatni a Somogy vármegyéből származó képviselőt: „Várj csak a Z betűre, sok Zichy van, s az mind pecsovics.” „Midőn az első olvasás befejeztetett — folytatta Kálóczy — s többségünket láttuk, kimentem az előcsarnokba, hogy a limbusban lévő egypár lelket felszabadítsam. A második olvasásra bementek a terembe, s választóik örömére nagy büszke hanggal a határozatra szavaztak, így lett a feliratnak három többsége.”112 így győzött végül a felirati párt 155 szavazattal, 152-őt a határozati javaslat kapott, 1 tartózkodás mellett és 13 képviselő távol tartotta magát a szavazástól.113 Ilyen arányt képzeltek el a konspirációban résztvevő képviselők még az öncsonkító manőver kezdeténél: minimális felirati, Deák-párti győzelem! Ám győzelmi tort sem a feliratiak, sem a konspiráló határozatiak nem ültek. Senki sem volt elégedett a szavazás eredményével: a konzervatívok és a Deák párti feliratot támogatók kevesellték a többséget. Nehezen csitult a határozati párton belüli felindulás is.114 Az „öncsonkító manőverben” résztvevő határozati párti képviselők — köztük Kálóczy is — némi lelkiismereti vívódás után nehezen és lassan túltették magukat a történteken. A lelki sebek begyógyultak, a „nemzetgyalázás” tétele nem igazolódott. Kálóczy Lajost senki sem tekintette renegátnak. A párizsi lapok arról cikkeztek, hogy maga Kossuth is Deák politikáját tanácsolja. Felerősödött és általánossá vált ugyanis az a nézet, hogy Kálóczyék valójában Teleki politikai végakaratát teljesítették, mely egyaránt pozitív folyamatot indukált a határozati és a felirati párti képviselők között. A 48-as érzelmű liberális sajtó ugyanakkor keményen ostorozta az örökös magyar átkot, a nemzeti széthúzást, amely megannyi tragédiát okozott az országnak. Most ez alkalommal sikerült a „nemzeti kiegyenlítődés”, s tegyük azonnal hozzá, a tisztességét kockára tevő Kálóczy Lajos közreműködésével. A dühödt Nyáry Pál haragja elég hamar elapadt: 64
