Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - N. Mészáros Júlia: A kép mint a művészi illúzió teljessége. Bevezető Németh János festészetéhez és a győri a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteményébe került alkotásaihoz
A KÉP MINT A MŰVÉSZI ILLÚZIÓ TELJESSÉGE N. MÉSZÁROS JÚLIA mókát fest, saját életének nyomait, hogy a művészet és az élet egységét az ábrázolás teljes kiiktatásával az azonosság és azonosíthatóság egyidejűségében realizálja. A szín azonban csak mint metafora kap nála jelentést. A színfestés mint természeti, és mint természettel bíró, egyszersmind a természet természetét feltáró és interpretáló diszkurziv nyelv, Németh János művészetében nyeri el abszolút érvényét. A művész ehhez előbb a nyelv alapját jelentő színt, mint fizikai jelenséget, mint művészeti eszközt és mint autentikus festészeti nyelvet vizsgálta, és megszüntette vele festészetében a tér-idő és ok-okozati viszonyt. A színt mint nyelvet ezután a természettel egyneművé, a bemutatás és az elbizonytalanítás dialektikájává, végül a jelenlétet is magába foglaló, komplex valóság szubsztanciájává tette. Németh János festészete egyfelől az optikailag legitimált tárgy-nélküli művészet konzekvens kiteljesítése a belső érzés azonos elvű identifikálásával, másfelől a közvetlen érzéki benyomások, személyes tapasztalatok, egyéni látásmód és az egész mint a valóság által determinált, objektív művészi képzet komplex természetté szintetizálásának eredeti kísérlete. Alkotásának két fő területe a rajzolás és a festés, melyet két egymástól független, önálló művészeti formaként (műfaj), egyúttal sajátos kifejezési értékkel bíró, egymástól nem függetleníthető művészi eszközként értelmez és kezel. Mellettük jelentős helyet foglal el munkásságában a kollázs, az objekt és az environment (17. kép). 17. kép 0637, „Pánik”, 1981/2006, vászon, diszperzitrajz, 85 x 85 cm 2J5
