Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Félix Teichner: A római tájkultúra hosszútávú hatásának kérdése a Marcal és a Rába vidékén
__ ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK kikerülte az árvízveszélyes réteket, illetve a lápokat. Ehelyett a 115-117 méter magas homokkúpokon, így szükségszerűen az őslakosság falusi településein haladt át (2. és 3. kép). A stratégiai szempontból fontos folyami átkelőt az I. század első felében egy katonai helyőrség biztosította, a hódítás befejezését követően pedig a római provincia kormányzata igyekezett a már meglévő struktúrákra támaszkodni. A civitas Boiorum megszüntetése után a municipium rangú új polgárváros alapítása a Kisalföld adminisztratív újjászervezésének fontos lépése volt.75 A település tényleges történetét a mursellai éremleletek eloszlási diagramja adja vissza. Ha ezt a Borostyánkő úton fekvő szomszédos Scarbantia (Sopron) éremsorával, illetve az összpannoniai éremforgalommal hasonlítjuk össze, szembetűnő a helyi városi fejlődés elmaradottsága (9. kép).76 Az I. század közepéről származó érmek nagy száma kétségkívül a római hódításra utal. Ahogy a geofizikai felmérések megmutatták, a Marcal és a Rába átkelőjénél valószínűleg egy auxiliaris tábor állt. A városi jogállás II. század eleji megszerzése más helyeken az építőtevékenység fokozódásával és a népességszám növekedésével, továbbá a kereskedelmi bevételek emelkedésével, illetve a készpénzforgalom intenzívebbé válásával járt együtt. Ezzel szemben Mursellában a középső császárkori éremleletek visszaesése mutatkozik. Hasonló csökkenés más kiváltságok pannoniai városokban, például a szomszédos Scarbantiában nem tapasztalható, a római hódítást követően tehát Mursella fejlődése stagnált. Ha figyelembe vesszük, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint kőépítkezések csak a III. század második felében kezdődtek el,77 akkor Mursella a II. században még nemigen lehetett mediterrán jellegű város. Inkább egy egyszerű faépítményekkel és gödörházakkal jellemezhető őslakos településről beszélhetünk. A távolsági út tengelyét követő településszerkezet, ami a római út mentén fekvő vicusok egyik jellemzője, Mursella esetében az egymástól árkokkal elválasztott telekegységeknek csak egy részére igazolható.78 Az egykori civitas Boiorum területén kialakított új központi település „vontatott” városi fejlődését bizonyos értelemben megmagyarázzák a környék „bennszülött” falusi településeinek leletei (2. kép), ugyanis eddig itt sem voltak kimutathatók a római területszervezéssel összefüggésbe hozható változások. A legkésőbb a réz-, bronz vagy vaskorban létesült települések folyamatosan lakottak voltak, legalább a császárkorig, anélkül, hogy a települési intenzitás csökkenése kimutatható lenne, ami például egyes népességcsoportoknak az újonnan létesített római főközpontba költözésére utalhatna. A feltételezhető kontinuitást a palinologiai vizsgálatok eredményei is megerősítik. A dunai határ közvetlen hátországában és egy fontos római út mentén fekvő municipiumban tehát az általában a római provinciává válással összefüggésbe hozott kulturális átalakulás, illetve a települési és gazdasági viszonyok átalakulása inkább visszafogottnak mondható. A római kor előtti település- és életformák hasonlóan erős továbbélésének ténye eddig többnyire félreeső, vagyis közlekedési szempontból kevésbé központi területeken számított elfogadottnak.79 Mursellában 18
