Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Claudia Wunderlich: Késő nazarénus, késő romantikus és kártyatervező: A Kupelwieser-tanítvány Unger Alajos újrafelfedezése

1 ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A rex justus, a miles Christi és a térítő király, a Christianiser king ábrázolása, az egyház és a világi „uralkodók” közt a XI. századot jellemző invesztitúraharc felidé­zése a XIX. század első felében, amikor a liberalizmus mintegy új „vallásként” a ke­reszténység ellenfeleként lépett fel, egyházpolitikai jelentéssel bírt. (Klaniczay 2002,134-136.) A kép bal oldalán a Habsburg-házat a kétfejű sas szimbolizálja. Szent István témája már a barokkban is kedvelt volt, Unger Alajos szülőváro­sában, Győrben is számtalan feldolgozása ismert templomokban és egyéb helye­ken. (Vö. Székely 2000; Galavics 2009) Az István-motívum ezen felül megjelenik a XIX. század eleji magyar művészetben Hesz János Mihálynak (1768-1833 után) az esztergomi főszékesegyház számára festett képén (1825), az osztrák művészet­ben Kari Russnál (1779-1843), (Wunderlich 2010, 145.) továbbá Geigernél is. (AKL: Geiger, Peter Johann Nepomuk) A festményen Szent István és környezete körül csoportosulva magyar főúri ru­házatot viselő férfiak,28 illetve egyházi személyek láthatók, utóbbiak minden bi­zonnyal az ország keresztény hitre térítésére és Szent István egyházszervezésére, a püspökségek, kolostorok és plébániák alapítására utalnak és egyúttal a Szent István feleségével, Gizellával az országba érkezett bajor szerzetesek támogatását hangsú­lyozzák. Különösen feltűnő a keresztapa, Theodatus figurája, aki miközben a kezét védencén tartja, a kép szemlélőjére tekint. Nagyon valószínű, hogy ebben az eset­ben Unger Alajos önarcképéről van szó. A nazarénus művészekre különösen jel­lemző volt, hogy magukat, illetve közeli művésztársaikat is megfestették. A legismertebb példa Pforr, aki Habsburg Rudolf bevonulása Bázelbe (Der Einzug Kai­ser Rudolfs von Habsburg in Basel, 1808-10) (10. kép) című képén festette meg saját magát vagy Overbeck portréja saját magáról és barátairól a Krisztus bevonu­lása Jeruzsálembe (Einzug Christi in Jerusalem, 1808-1824) című festményének hátterében.29 A szemlélőre irányzott tekintet révén a néző az események közvetlen résztvevőjévé válik, amit az Unger-kép esetében az ábrázolás központi perspektí­vája is erősít. Unger kortársai közül még egy személyt sikerült azonosítani a képen. A férfi, aki jobb oldalt a miseeszközöket tartja, valószínűleg Leopold Kupelwieser, akiről egy egészen hasonló portét ismerünk (ÖNB). A kép bal alsó részén egy pompás díszmagyarba öltözött nőalak, illetve egy her­­melines uralkodó áll. Nem világos, hogy pontosan kikről van szó, ami megfelel a na­zarénus művészetet jellemző többértelműségnek: lehetnek Vajk szülei, Géza és Sarolta30 vagy későbbi felesége, Gizella bajor hercegnő és testvére, Henrik, a későbbi császár, vagy esetleg III. Ottó, aki Hesz említett képén is látható. (Grewe 2009,314.) A képet világító színei31 és a kompozíciós törések is a nazarénus tradícióhoz kötik, (uo. 36f.) és egyértelmű az oltártáblák vagy freskók szentek élete ábrázolá­saival való hasonlóság is. Ugyanakkor sok olyan alak jelenik meg a képen, ame­lyeknek analógiáival játékkártyákon találkozhatunk. Ezen — ahogy arról még lesz szó — Unger Alajos pályafutásának ismeretében nincs mit csodálkozni, de a naza-150

Next

/
Oldalképek
Tartalom