Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Félix Teichner: A római tájkultúra hosszútávú hatásának kérdése a Marcal és a Rába vidékén
FELIX TEICHNER A RÓMAI TÁJKULTÚRA TOVÁBBÉLÉSE A MARCAL ÉS A RÁBA VIDÉKÉN telműen mutatják, hogy a római településrétegek a még nyitott folyómeder területére is benyúltak. A Kr. u. I. században tehát a Rába keleti partja alkotta a római település határát.50 A légifelvételek szerint a Savaria-Arrabona-Brigetio útvonal keletről és nyugatról is közvetlenül ehhez az eltűnt mederhez fut, ami alapján valószínűsíthető, hogy itt egy az átkelést segítő gázló volt, vagy egy híd állt. A korábbi légifelvételeken azonosított antik építészeti struktúrák pontosabb georeferálása és meghatározása érekében Dombiföld 1 (Mursella) területén 2005 óta rendszeres geofizikai méréseket folytattunk.51 Ennek során elsődlegesen egy 17,4 hektáros terület magnetométeres felmérésére került sor, amit a későbbi években georadar és geoelektrika alkalmazása egészített ki. A geofizikai felmérés megerősíti, hogy a római út tengelye a folyómedret keresztezve enyhén megtörve, de egyébként a mai gátaktól keletre és nyugatra nyílegyenesen futott (2. kép). A légifelvételekről ismert kőépületeket a felmérési képek segítségével sikerült a területen pontosan meghatározni. Bár a keleti településterületen, nem messze az egykori katonai tábortól, eddig ismeretlen építészeti struktúrákat is felfedeztünk, a római kőépületek látványosan a Rába partján elterülő nyugati településrészen koncentrálódnak. A georadar segítségével az egyes épületekről nyert alaprajzok alapján kevésbé lehet a korábban feltételezett „mediterrán építészetre” következtetni, inkább a helyi, a dunai limes mentén jól dokumentált provinciális építészeti formák rajzolódnak ki.52 Jellemzőnek tűnik például egy csupán 15 m x 11,5 m nagyságú épület az út déli oldalán. Előretolt porticusával és egy központi folyosó körül elhelyezkedő helyiségeivel az építmény a középfolyosós ház Carnuntumból jól ismert típusának analógiája.53 Ez a Mursella esetében többszörösen dokumentálható épülettípus a már leírt III. századi építési periódus tipikus építészeti formája lehetett. Geofizikai felmérés segítségével megvizsgáltuk a római út tengelyétől északra fekvő, eredetileg/orumként meghatározott, különleges épületegyüttest is. Kiderült, hogy az épület a várakozásokkal ellentétben nem az út vonalához, hanem a Rába már említett egykori medréhez igazodik. A folyó ezen a helyen keleti irányba, a Szérüskert-dűlő felé, egy halászhelynek is alkalmas hurkot formált, amely még a XVII. században is létezett. Az épület központi udvara és az ahhoz kapcsolódó helyiségek54 tehát egy raktár- vagy kikötőépülethez (emporion) tartozhattak, ami Mursella municipium adminisztratív és gazdasági jelentőségére is új fényt vet. Az eddig elvégzett geomágneses vizsgálatok képei megerősítik, hogy a már Szőnyi Eszter által is leírt településmag és a Bíró Endre által feltárt temető között egy katonai tábor állt. 150 m-es szélességével (északi oldal) és 180 m-es hosszúságával (nyugati oldal) a létesítmény a megszállás időszakában elegendő helyet biztosíthatott a határvédelmet ellátó segédcsapatok állomásoztatásához.55 A geoarcheológiai vizsgálatok előzetes értékelése alapján a „római” faszerkezetű vagy kőépületekkel beépített terület a római császárkorban nem lehetett nagyobb 18-20 hektárnál. Más a helyzet a nehezen meghatározható korú gödörhá13
