Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Varga Kálmán: A nagycenki Széchenyi-kastély kutatástörténeti áttekintése, kapcsolódó irodalma és egy kastélymonográfia vázlata
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK A családi levéltár e vonatkozásban is meglehetősen gazdagnak bizonyult és támpontokat adott a Kneidinger-féle, egyébként hazánkban máig egyetlen barokk kertrekonstrukció elvégzéséhez (6. kép). A források feltárása mellett terepkutatásokra került sor és felmérések is készültek.17 Az OMF irányította munkát helyi szakemberek is segítették, közvetlenül vagy közvetetten hasznosítható adatokat közlő publikációik a Soproni Szemlében jelentek meg.18 Itt kell megemlítenünk, hogy — bár a település már 1947-ben kezdeményezte —, a kastély de jure a helyreállítás kapcsán kapta meg a hivatalos műemléki védettséget 1972-ben (törzsszáma: M 3848), vagyis korábban formailag nem volt elismert építészeti értéknek tekinthető... A kastély 1973-ban befejezett helyreállításával és a Széchenyi István Emlékmúzeum, majd az ún. lovasközpont megnyitásával a további építés- és kerttörténeti kutatások megszakadtak. Az a néhány utólagos publikáció, mely többnyire közvetlenül ezután született, csupán „ismétlésnek” számított, a helyreállítás folyamatát ismertette, vagy az ismert adatokra támaszkodva kastély és parkja ismeretterjesztő szintű bemutatására korlátozódott.19 1973-tól a klasszikus múzeumi besorolást kapott Emlékmúzeum műhelymunkájában a Széchenyiek — elsősorban Széchenyi István — szellemi örökségének és kultuszának ápolása, a gyűjtőmunkában pedig a személyes tárgyak és relikviák muzeológiai feldolgozása dominált. Az épület állaga a megfelelő gondoskodás következtében jó maradt, sőt kisebb kiegészítő beruházásokra került sor: az 1980-as években például elkészült az ún. Vöröskastély is, melyet szállodaként hasznosítottak.20 Az elmúlt negyven esztendőben a kastély építészettörténeti összefüggéseit, helyét a nyugat-dunántúli térség XVIII. században virágzó világi építészetében és a családi építkezések egészében vizsgáló, valamint az együttes építéstörténetének további árnyalását — beleértve a funkcionalitást, a belső kialakításokat és enteriőrök minőségét — célzó kutatásokat sem a műemlékvédelem, sem az Emlékmúzeum nem végzett. Az érintett kisebb ismertető jellegű vagy a múzeumot bemutató kiadványokon túl nem készült tudományos szintű kastélytörténeti monográfia sem, igaz, ehhez a korábbi kutatómunkát kiterjeszteni és folytatni kellett volna.21 A már ismert adatok kaptak teret a községről és a térségről megjelenő helytörténeti munkákban is.22 Mindezek ellenére az utóbbi évtizedek nem múltak el teljesen nyomtalanul. Megjelent ugyanis néhány olyan, nemegyszer más kutatásokba ágyazott, tudományos értékű publikáció, amely ha nem is pótolja a még szükséges további és átfogó kutatómunkát, fontos adalékokkal szolgál a műemlékegyüttes történetének alapos feltárásához.23 Ugyancsak meg kell említeni azokat a parkkal kapcsolatos tudományos igényű szakmai és elemző írásokat is, melyek a kastély főhomlokzata elől induló, egyedülálló természeti értékű kétszáz éves hársfasor megmentéséért és a park botanikai ritkaságainak megóvásáért íródtak.24
