Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Varga Kálmán: A nagycenki Széchenyi-kastély kutatástörténeti áttekintése, kapcsolódó irodalma és egy kastélymonográfia vázlata
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK gezhető — többek között a cenki kastélyt is érintő — tudományos műhelymunka a XVIII-XIX. századi világi emlékek, köztük a nemesi paloták, kastélyok és kúriák vonatkozásában is megindulhatott.12 A kutatások kezdeti eredményei alapján született meg 1960-ban az első olyan javaslatcsomag, amely ugyan nem kapott kormányzati támogatást, de fontos alapanyagul szolgált a további, alkalmanként már a terepen is végezhető feltárásokhoz, egyes esetekben a leromlott épületek legalább részleges állagmegóvásához, majd a későbbi, az 1970-es évek második felétől érlelődő ún. kastélyprogramokhoz.13 Nagycenk e tekintetben a „szerencsés” kastélyok közé tartozott: az OMF engedélyt és támogatást kapott, hogy az 1945 óta romladozó és végveszélybe került együttes állagvédelmét elvégezze, s erre 1960-62 között sor is került (1-2. kép). A kastély építéstörténeti kutatása a helyreállítás idején és után A főúri rezidenciák kutathatóságát gátló, az előzőekben röviden ismertetett történeti okok — mint a szövegben olykor konkrétan is utaltunk rá — természetesen a Széchenyi-kastélyra és az egykori kastélybéli életre is vonatkoznak. Az együttes építéstörténetének feltárása és korszakainak tisztázása értelemszerűen akkor került a tudományos érdeklődés homlokterébe, amikor — elsősorban Széchenyi István történelmi szerepe okán — a méltatlan állapotok megszüntetése és a rehabilitáció reális lehetőségként merült föl.14 Előmozdítója, motorja ennek az 1960-as években presztízsében erősödő és intézményesen is stabilizálódó műemlékvédelem volt, így a tudományos kutatásokat mindenekelőtt az OMF szervezte. A kezdeti, már említett15 levéltári munka — az 1969-től aktuálissá váló helyreállítás és hasznosítás előfeltételeként— az évtized végén folytatódott, s a Magyar Nemzeti Levéltárban (akkor: Magyar Országos Levéltár), illetve periférikusán a Soproni Levéltárban (akkor: Soproni Állami Levéltár) őrzött családi levéltári anyagra koncentrálódott. A kutatás a már ismert források további elemzésével és helyszíni falkutatásokkal kiegészülve főbb vonalaiban tisztázta a kastély építéstörténeti periódusait.16 Számos kérdés azonban máig nyitva maradt (3-4. kép), így például, volt-e „előzmény-épület”, s ha igen milyen karakterű? Érvényesültek-e a környékbeli főúri építkezések — például 1762-től Eszterháza — hatásai; valóban kialakításra került-e egy belsőépítészetében, technikájában is értelmezhető színházterem és működött-e? Milyen volt a térszerkezet (gyűjteményi termek, lakóterek, személyzet elhelyezése) funkcionális beosztása stb.? Az előkerült, zömmel a XVIII. század második feléből származó tervlapokból az is kiderült, hogy Széchényi Antal, majd Széchényi Ferenc többször nagyszabású bővítéseket tervezett a kastélyon, ám ezekre különféle — még részleteiben feltárásra és elemzésre váró — okokból nem került sor. Mivel az épületegyüttes helyreállítása mellett a park revitalizációja is cél volt, szinte önálló kutatási irányt képezett a kertekről fennmaradt források feltárása (5. kép). 122
