Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Varga Kálmán: A nagycenki Széchenyi-kastély kutatástörténeti áttekintése, kapcsolódó irodalma és egy kastélymonográfia vázlata
VARGA KÁLMÁN A NAGYCENKI SZÉCHENYI-KASTÉLY KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE... Varga Kálmán A NAGYCENKI SZÉCHENYI-KASTÉLY KUTATÁSTÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE, KAPCSOLÓDÓ IRODALMA ÉS EGY KASTÉLYMONOGRÁFIA VÁZLATA A kastély rövid építéstörténete A nagycenki kastély és parkja elidegeníthetetlen állami tulajdonban van (a nemzeti vagyonkör része) és 2011 óta a 36 történelmi emlékhely egyike. Az együttes a hazai barokk építőművészet egyik közepes jelentőségűnek mondható produktuma. Mai tudásunk szerint építésének kezdetei a XVIII. század közepéig nyúlnak vissza, amikor Széchényi Antal gróf, feltehetően korábbi majorsági épületek felhasználásával, itt alakította ki a család rezidenciáját. Az 1750-es években emelt, struktúrájában máig megmaradt emeletes barokk együttes főszárnyában a kiszolgáló- és lakóterek mellett családi kápolna és kisebb színházterem is helyet kapott. Kertjére több terv készült, az 1974-től rekonstruált barokk partere két Kneidinger András kamarai mérnök egykorú tervei szerint telepítették újra. A XVIII. század végén Széchényi Ferenc Hefele Menyhért közreműködésével jelentős bővítéseket tervezett a kastélyon, de végül 1800-ban csak szerényebb átalakításokra kerül sor Ringer József soproni építész irányításával. Széchényi Ferenc halála (1820) után a cenki birtokot és vele a kastélyt fia, Széchenyi István örökölte. Az ekkor még fiatal huszártiszt ez idő tájt csak ritkán fordult meg a családi otthonban, s nem történt ez másként azután sem, hogy anyja, Festetich Julianna elhunytéval (1824) a birtok és a háztartás irányításának minden gondjával törődnie kellett. Az újabb utazások és az egyre jelentősebb politikai-közéleti szerepvállalások többnyire Bécsben, Pozsonyban, majd Pest- Budán marasztalták. Ennek ellenére többször tervezte, hogy átépíti, korszerűsíti a családi rezidenciát, ám hosszú hezitálás után végül is az 1830-as évek elején döntött úgy, hogy az épület főhomlokzati szárnyát érintetlenül hagyva a nyugati oldalon teremti meg a saját elképzeléseinek megfelelő otthont. Az 1834-40 közötti építkezéseket Hild Ferdinánd soproni építész vezette, s az eredmény egy korszerű lakószárny lett. Széchenyi István örököse fia, Béla volt, aki 1860 után csak kisebb átalakításokat végeztetett a kastélyon. Ő, illetve felesége, a fiatalon elhunyt Erdődy Hanna nevéhez fűződik viszont az angolpark „kiteljesítése” és dendrológiai kertté formálása. Időszakukat követően az együttes lényegében változatlanul őrződött meg egészen 1945-ig, amikor azonban a frontharcok során súlyos károkat szenvedett és berendezései megsemmisültek. Az egészen az 1970-es évekig romosán álló és tovább pusztuló épület sorsát a hazai műemlékvédelem karolta föl: az 1958-ban indított állagmegóvással, majd az 1973-ban befejezett helyreállítással a kastély visszanyerte egykori arcát és a Széchenyi István Emlékmúzeum megalapításával múzeumi-kulturális funkciót kapott. 119
