Mészáros Balázs: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/2. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Paár Ádám: Liberális demokrata pártok és jelöltek a Horthy-korszak gyúri parlamenti képviselőválasztásain
ARRABONA 2012. 50/2. TANULMÁNYOK mileg konzervatívabb, de hasonlóan következetes nemzeti liberális alapon álló Függetlenségi és 48-as Párt Lovászy Márton vezetésével, majd a Nagy György vezette Köztársasági Párt. A régiek mellett új liberális pártok is megjelentek: 1919. december 6-án megalakult Heinrich Ferenc nagykereskedő Nemzeti Középpártja, 1921-ben a Kisgazdapártból kivált liberálisok megalakították a Függetlenségi Kisgazda-, Földmíves és Polgári Pártot. Ezek a pártok konzervatívabbak, a Horthykorszak kormányzatával szemben mérsékeltebb hangúak voltak, mint a Vázsonyivagy Lovászy-párt. 1923 februárjában a népszerű volt keresztényszocialista politikus, Giesswein Sándor győri kanonok, pápai prelátus megszervezte a Reformpártot. 1926-ban Debrecenben Hegymegi Kiss Pál megalapította a Független Polgári (Bal) Pártot. (L. Nagy 1980; Vida 2011) A későbbiek során ezeknek a pártoknak mindegyike nevet változtatott, többször egyesültek és szétváltak, hol szövetséget kötöttek, hol szembefordultak egymással. Jellemzőjük volt, hogy egy-egy vezéregyéniség körül szerveződtek: ilyen volt a korszak elején Lovászy Márton, Vázsonyi Vilmos és Rassay Károly. Az 1920- as években a liberális vezérek első generációja meghalt: 1923-ban Giesswein, 1926- ban Vázsonyi, 1927-ben Lovászy. A kispolgári Nemzeti Demokrata Párt vezetését Vázsonyi János, Bródy Ernő és Gál Jenő, a Reformpártból megalakult Országos Kossuth Párt vezetését Rupert Rezső vette át. Ők kevésbé voltak sikeresek, igaz, nekik az 1930-as években már Gömbös Gyula diktatórikus törekvéseivel és az egyre erősödő szélsőjobboldallal is meg kellett küzdeniük. (Vida 2011) A Horthy-korszak liberális pártjai tipikusan városi pártok voltak: Budapesten és néhány törvényhatósági jogú városban (Debrecen, Győr, Hódmezővásárhely, Miskolc, Szeged) rendelkeztek befolyással, ahol a szavazás titkos jellege védelmet nyújtott a kormányzati befolyásolási kísérletekkel szemben, és nagy számban éltek önálló egzisztenciák, akiknek nem kellett számolniuk a munkáltató retorziójával. A liberális pártok törvényhatósági jogú városokban elért választási eredményét meghatározta az is, hogy a liberálisok beágyazódtak a helyi társadalomba, az egyesületi élet révén szervesen összefonódtak a helyi elitekkel. (Ilonszki 2009, 88.) Ugyanakkor nem lehetne azt állítani, hogy a törvényhatósági jogú városokba való beszorulás teljes mértékben törvényszerű volt. Kimutatható az átjárás a liberális és az agrárpárti politikusi elit között. Liberális demokrata és agrárpárti erők között szövetségkötésekre került sor, amelyeket megpecsételt, hogy a liberális demokrata pártok számos vezető politikusa is az agrár pártcsaládból érkezett — vagy oda tartott. Rassay, Hegymegi Kiss Pál és Rupert Rezső is a Keresztény Kisgazda és Földmíves Pártból léptek ki. Új pártjuk neve — a Függetlenségi Kisgazda-, Földmíves és Polgári Párt — is arra utalt, hogy volt pártjuk birtokos paraszti bázisát kívánták megcélozni. Az 1935-ös években az Országos Kossuth Párt választási szövetséget kötött Bajcsy-Zsilinszky Endre szintén agrárbázisú Nemzeti Radikális Pártjával. A választás során az Országos Kossuth Párt kecskeméti 102
