Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Dominkovits Péter: A mezővárosi írásbeliség egy dokumentuma a XVII. század elejéről: Gálházy Miklós mosoni bíró levele Sopron város magisztrátusához, 1608
DOMINKOVITS PÉTER A MEZŐVÁROSI ÍRÁSBELISÉG EGY DOKUMENTUMA... tanácsülési iratsorozatában (Rathsakten) is előfordulhat mosoni kiadvány, miképpen egy— alább közlésre kerülő — Sopron város XVII. századi gazdag levelezésében is felbukkant. Sopron gazdag kora újkori levéltára jól ismert, (Házi 1923, 239-246.) a tárgyidőszak gazdag városi levelezésében számos megkeresés található e régió, illetve távolabbi mezővárosok, falvak elöljáróságától, továbbá e települések egyes vezető tisztségviselőitől — akár Soprontól segítséget, tanácsot kérve, akár a folyamodó mezővárosi tisztviselő, avagy mezővárosi lakos magánvagyont érintő ügyeiben. Csak szerény illusztrációként álljon itt egy-két példa. Az Alsó-ausztriai Kamarához csatolt koronazálog uradalmak6 székhelyei közül Kismarton (Eysenstatt, ma: Eisenstadt, A.) 1562 elején a soproni származású, soproni polgárjogot bíró Zacharias Reiß jegyző lemondása kapcsán fordult segítségért Sopronhoz.7 A XVI. századi soproni magisztrátushoz írott folyamodások valószínűsíthető legtöbbje az ugyancsak koronazálog Kőszegről (Güns) származott: így pl. 1570 decemberében, majd 1572 decemberében, valamint 1573 júniusában, továbbá egy évtizeddel később, 1582 januárjában büntetőperei lezárásaként hóhért kért a szabad királyi várostól.8 Jelenleg pontosan nem ismert, hogy Chistoph Gelharius kőszegi jegyző 1585 januárjában milyen okokból ment Sopronba.9 Az ugyanakkor már jóval részletesebben dokumentált, hogy Kőszeg korábbi jegyzője, a humanista műveltségéről jól ismert, formuláskönyvei révén a helyi kancelláriai gyakorlatot valószínűen egyszerre összegző és megújító soproni származású Paul Dauchner, döntően vagyoni és jövedelmi kérdések miatt élete során intenzív kapcsolatot tartott e szabad királyi várossal, miképpen halálát követően, soproni javai, az örökségi ügyek adtak alkalmat e kapcsolat fenntartására (1585,1594).10 A régió mezővárosai sorából a győri püspök oppidumának vezetője, Bandy Ferenc szombathelyi bíró 1573-ban egy örökségi ügyben magyar nyelvű tanúkihallgatásokat küldött meg Sopronnak — mint jogban anyavárosának—, hogy ítéletet kérjen.11 (Házi 1928, 82-83.) A Viczay család földesurasága alatt álló Lózs (Loos) mezőváros bírái és szenátusa 1576. évi latin nyelvű levelében egy kis kápolna építésére (pro aedificando sacelli) segítségül fát kértek Soprontól.12 A magyaróvári uradalom Fertő-parti mezővárosai között szereplő Moson vármegyei Nezsider bírája és tanácsa 1591-ben a nagyhírű sziléziai humanista kortárs névrokona, Martin Opitz feleségének soproni vagyona kapcsán levelezett a szabad királyi várossal.13 E sort hosszan lehetne folytatni, de e levelezés kiterjedtségét, értékét még inkább felerősíti az írásbeliség következő, alacsonyabb szintjénekjelenléte: Bereckh Mátyás, a Veszprém vármegyei Inota bírája és polgárai 1582 májusában íródott magyar nyelvű bizonyságlevelükben a magisztrátussal közölték, hogy a Fejér vármegyei Csórón lakó Sági Bertalan, Lázár fia igazolta a Sági (Saagi) családhoz fűződő rokonságát. (Házi 1928, 123-124.)14 Nem csak a XVI. század vége tanúskodik a régió települései és Sopron között ilyen intenzív kapcsolattartásról, információcseréről, hanem a XVII. század első évei is. A magyaróvári uradalom egyetlen Sopron vármegyei települése, a boráról híres 65
