Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK 13. A nyers születési arányszám, azaz az ezer lakosra jutó születések száma szintén összefüggést mutat — az előbbinél erősebbet — a zselléreknek a férfiakon belüli arányával (r = 0,406): a zsellérek arányának növekedése együtt járt a nyers születési arányszám növekedésével. 14. Az egy háznépre eső halálozások száma közepesen erős pozitív kapcsolatot jelez az egy házra jutó háztartások számával (r = 0,506). Minél több háztartás élt együtt egy házban, annál magasabb volt a halálozási ráta. A nagyobb laksűrűség tehát a halálozások növekedésével járt együtt, ami — továbbgondolva all. pontban leírtakat— főleg a zselléreket sújtotta. 15. Az egy házra jutó lakosságszám ugyanakkor meglehetősen erős pozitív kapcsolatot mutat az 1805 és 1827 közötti időszakban bekövetkezett népességnövekedéssel (r = 0,634). Minél többen éltek átlagosan egy házban egy településen, annál nagyobb volt a 22 év alatt bekövetkezett népességnövekedés. Következtetések A 15 pontba kigyűjtött korrelációs kapcsolatokra pillantva a fő kérdés az, hogy találhatók-e olyan közös elemek, melyek ismétlődően felbukkannak és egybekapcsolhatok, s így a majdani mikroszintű vizsgálat számára kiindulási pontot képezhetnek. Megfogalmazhatók-e olyan állítások, melyek makroszinten írják le a vármegye nemnemes társadalmában végbemenő változás irányát? Az 1827-es és 1828-as adatok csak a korszak közepéről adnak metszetet, ezért az általában gyenge összefüggésekből legtöbbször nem következtethetünk folyamatokra, csupán pillanatnyi együttállásokra. Az is nyilvánvaló, hogy a modellben használt változókon túl még egy sor egyéb tényező is jelen van, melyeket nem tudtam az elemzésbe bevonni, egyben mérhetővé tenni. Tény, hogy szántók kiterjedése vagy a szőlők megléte egyetlen esetben sem mutatott statisztikai együttállást a társadalomszerkezet jellegzetességeivel, ellenben a rétekkel kapcsolatosan érdekes összefüggésekre derült fény. A társadalmi csoportok közül a korrelációk valamilyen formában mindig a zsellérek és a szolgát tartó jobbágyok köré csoportosultak. Valamennyi előbbi kapcsolatot figyelembe véve, a Moson megyei paraszttársadalom szerkezeti összefüggéseinél az alábbi jellegzetességek tűnnek fontosnak: A társadalomszerkezet eltéréseinek hátterében a rétek jelentették az elsőrendű gazdasági jellegű strukturáló tényezőt. A rétgazdálkodás és az ebből eredő szénatermelés kedvezett a szegényebb egzisztenciáknak (zselléreknek), mert a rétek nagyobb kiterjedtsége nemcsak a zsellérek nagyobb arányával, hanem magasabb természetes szaporodással és nagyobb népességnövekedéssel is együtt járt. Ezen belül, mint az átlagosnál kedvezőbb születési arányszámmal rendelkező csoport, a zsellérek mellett önállóan is megjelent a szolgával bíró jobbágyok csoportja. A sok réttel rendelkező helyeken tehát nemcsak magasabb a szolgáknak a job-90
