Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: A nemnemes társadalom strukturális sajátosságai Moson vármegyében a rendi korszak végén
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A rendi helyzet és a nemzetiség összefüggései A vármegyében kevéssé volt jellemző az etnikumok keveredése, a települések általában nyelvileg és nemzetiségüket tekintve homogének voltak.29 Természetesen vegyes lakosságú helységek is előfordultak. Fő kérdésem az, hogy a német,30 horvát31 és magyar etnikumok szóródása mentén32 kitapinthatók-e számottevő társadalomszerkezeti különbségek. A települések nemzetiségi besorolását korabeli leírások és saját levéltári tapasztalataim alapján végeztem el.33 Mivel strukturálisan állandónak tekinthető magyarázó változók hatására voltam kíváncsi, ezért csak a kezdő, 1805-ös évet kiválasztva végeztem el a számításokat. A településeket jellemző etnikai összetételük alapján az alábbi alaptípusokba soroltam: 1) német, 2) horvát, 3) magyar, 4) német-magyar, 5) német-horvát. Az itteni, ausztriai és cseh-morva eredetű zsidókat a nemzetiség tekintetében nem vettem figyelembe, a németajkúakat erősítették. Egyedül a puszták besorolása okozott problémát, ahol a cselédség nemzetisége egyáltalán nem biztos, hogy megegyezett az anyatelepülés lakosaiéval. A külterületek jobb híján mégis ily módon lettek jobbára felcímkézve (már ahol önállóan történt a felvétel). Ami a település nemzetisége és nemnemes lakóinak társadalmi helyzete közötti összefüggéseket illeti, a helyi társadalmak összetételében markáns eltéréseket nem találunk. Nyilvánvaló, hogy a forrásokból és a néprajzi irodalomból ismert etnikai sajátosságok, különbségek megjelenítéséhez túlságosan is durvák az összeírás kategóriái. A munkaethosz, az életmód, ezen belül például az öltözködés különbségei, továbbá az anyagi javak bőségében megfigyelhető, közhelyszámba menő eltérések nem, vagy alig jelennek meg a társadalmi helyzet vizsgálatakor. A hierarchiában fentről lefelé haladva azt mégis megállapíthatjuk, hogy a honorácior réteg a német településeken koncentrálódott: itt összesen hatvan személyt írtak össze, ami az 1 %-os arányt sem éri el. Egyedül a csekély sokaságot reprezentáló német-horvát településkategória esetében kúszik arányuk 1 % fölé. A többinél súlyuk, abszolút számokban és arányukat tekintve is, még inkább elhanyagolható. A polgárok és kézművesek csoportja ismét a német településeken látszik a legerősebbnek, 725 fővel (8,3 %). Arányukat tekintve a német-horvát települések kissé meg is előzik őket (8,8 %). Ettől észrevehetően leszakadnak a tisztán horvát és a magyarok által (is) lakott községek: ott 4,3 és 5,9 % között mozog az összeírtak aránya. A „nemesek szolgái” rovat elemzését megnehezíti, illetve spekulatívvá teszi a puszták némileg önkényes etnikai besorolása. A gazdasági cselédséget és gazdatiszteket foglalkoztató majorok általában a német és horvát falvak szomszédságában feküdtek, ezek birtokosai is jórészt németek (gróf Harrach parndorfi uradalma, a magyaróvári Habsburg főhercegi uradalom). A cselédség ezen túl ott volt nagyobb számban jelen, ahol a megye kisszámú nemesi birtokosa tömörült, így például Oroszváron és Rajkán; az ilyen településeken a nemesi szolgákat 82
