Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
RECHNITZER JANOS KORTÁRS GYŰJTŐK ÉS GYŰJTEMÉNYEK a nyomtatvány- és kéziratpiac, növekvő érdeklődés tapasztalható a szőnyeggyűjtésben, a porcelánok, kerámiák vásárlásában, valamint a lakberendezésben használható tárgyak gyűjtése iránt. Sokkal megosztottabb a műtárgyak kínálata és az érdeklődés, de egyben a magasabb árak miatt a gyűjtemények létrehozása sem egyszerű, egyes klasszikus területen szinte már lehetetlen. A kis és közepes gyűjtemény fejlesztése, kiegészítése, pótlása egyre nehezebb. Ennek anyagi okai az elsődlegesek, de kicsapódnak műtárgyak éppen a befektetési szándék következtében, így nem lehet számos területen továbblépni, gyarapodni. Az ötödik szelekciós tényező az információ és a marketing. A gyűjtés mindig gyors és alapos információfeldolgozást és - elemzést kívánt meg. Nos, napjainkban egy-egy gyűjtési területen információs dömpinggel kell szembenézni, nem egy korlátozott és átlátható kínálati piaccal állunk szemben, hanem fordítva, erősen nyitott, kínálatban egyre sokszínűbb, nem összehasonlítható és helyettesíthető piaccal, ahol a marketingnek, a piacbefolyásolásnak az eszközei látványosan fejlődnek. A hetvenes években alapított, ma klasszikusnak tekintett képzőművészeti gyűjtemények többsége a tiltott, vagy tűrt művészek alkotásaiból épül fel. Nem tudunk olyan sikeres, ma elismert gyűjteményekről, amelyek e korok támogatott, favorizált — elfogadott szóhasználat: képcsarnokos mestereinek — alkotásából állna. A gyűjtés viszonylag egyszerűnek tűnt abban a korban, csak meg kellett találni a tiltott neveket és lehetőség szerint tőlük vásárolni vagy a klasszikus művekre koncentrálni, persze mindkét esetben kellő kockázat mellett. Napjainkban nincsenek tiltott és tűrt művészek, most a szakma és a médiák kapnak fel és ejtenek el művészeket, a kínálat egyre áttekinthetetlenebb. Most kell igazán a gyűjtői érzék, a „szimat”, a szívósság, a kitartás. 4. Kortárs magángyűjtők A kortárs magángyűjtemények bemutatása az elmúlt években kezdődött meg. A szakmai lapok, folyóiratok rendszeresen készítenek interjút egy-egy gyűjtővel, vagy a kollekciójuk kiállításai adnak alkalmat a személyiségek megismerésére. (Ébli 2008) Jól szerkesztett füzetsorozat jelent meg évente Kortárs Magángyűjtemények13 címmel az EDGE Communications (Budapest) gondozásában 2007-től 2009-ig, ahol tömören, lényegre törően és közel azonos személetben dolgoztak fel 76 gyűjtőt és kollekcióját. A füzetek alkalmat adtak arra, hogy a leírtakból, kisebb interjúkból statisztikákat állítsunk össze, s így vizsgáljuk napjainkban a képzőművészeti alkotásokat rendszerben és rendszeresen gyűjtőket. Megkíséreltük adatszerűvé tenni a személyes nyilatkozatokat, keresve egyrészt a gyűjtői kör társadalmi jellemzőit, másrészt a kollekciók jellegét, irányuljanak azok a koncepciókra, vagy éppen a művészekre, s végül gyűjtői karakterekre, meghatározottságokra, valamint azok kifejezési módjaira. 301
