Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Rechnitzer János: Kortárs gyűjtők és gyűjtemények
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK ládjai. Társadalmi helyzetük, kulturális, világszemléleti, de vallási indíttatásuk révén is közelebb kerültek a művészetekhez, kellő hazai és nemzetközi mintával rendelkeztek ahhoz, hogy közülük többen gyűjteményeket hozzanak létre. AII. világháború előtt az akkori városi polgárság köreiben is divat volt a gyűjtés. A tevékenység kihatott a nemzeti kultúra elemeinek adaptálására (pl. szőnyegszövés, hímzés, népi szőttesek mintáinak átvétele stb.), a polgári lakások berendezésére (pl. festmények vásárlása, klasszikus bútok megóvása, lakberendezési tárgyak), a hagyományos gyűjteményi területek működtetésére (pl. bélyeg, érem). Nagyobb műgyűjteményekről is kaphatunk információkat, ám ezek egy-egy foglalkozási csoporthoz tartozók (pl. orvos, ügyvéd, vagyonosabb kereskedő, néhány közigazgatásban dolgozó, illetve újságíró) esetében bukkannak fel, nem nagy számban, döntően a fővároshoz kötődve. Sajnos e gyűjtemények közül számos elkallódott, elpusztult a világégés során, vagy egyszerűen hadizsákmányként kikerült az országból, s ezzel a nemzeti értékekben súlyos károk keletkeztek. A rendszerváltozás után megcsillant a remény, hogy az elrabolt magángyűjtemények esetleg visszakerülhetnek az országba. Nagy erőkkel megkezdődtek a kutatások, alapos listák kerültek összeállításra, de a győztes országok, alapvetően a Szovjetunió utódállama, Oroszország keményen elzárkózott az elrabolt műkincsek visszaszolgáltatásától. (Népszabadság 2002. április 6., 5.) A megmaradt nagyobb gyűjtemények sorsa sem alakult kedvezően. A kastélyok kifosztása, az államosítás, az országot elhagyó társadalmi elit, s egyáltalán a múlt minden eszközzel való megtiprása, minden elemének, emlékének elfojtása és egy új társadalmi rend erőszakolt kiépítésében a műgyűjtést nem a kívánatos, hanem a tilos polgári világ értékei közé sorolták, és esetenként büntették is. Napjainkban megindult az államosított gyűjtemények visszaperlése, illetve peren kívüli egyezkedések az elkobzott műtárgyak visszaadásáról. 2. Apáink gyűjtői körei A gyűjtői szenvedély búvópatakját azonban nem lehetett elfojtani. Számos gyűjtői életrajz, illetve gyűjtemény kialakulásának tanulmányozásából megállapítható, hogy a sötét ötvenes években továbbéltek egyes gyűjtemények, sőt újabbak is szerveződtek. Volt egy-egy régi gyűjtő, aki körül kialakultak ezek a csomópontok. Az új gyűjtői generációt döntően az orvosok alkották. Az orvosok részvétele, bekapcsolódása a műgyűjtésbe több tényezőre vezethető vissza. Az első, hogy e foglalkozási kör tagjai érzékenyebbek a világ dolgaira, mint más szakmákban dolgozók. Ebben az időben az értelmiségiek körében — általában — nagyobb műveltséggel, intellektuális affinitással rendelkeztek. A másik gyakorlati szempont, hogy a művészeket, a gyűjtemények tulajdonosait, vagy a műtárgyak birtoklóit az orvosok gyógyították, akik azokkal beteg-orvos viszonyba kerültek. Mindez egyrészt szellemi kapcsolattá válhatott, másrészt a hála jeleként tárgyak ajándékozásában, vagy ked294
