Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Mészáros Ágnes: Két orientális kép a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében
MÉSZÁROS ÁGNES KÉT ORIENTÁLIS KÉP A GYŐRI XÁNTUS JÁNOS MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN in der Nähe von Cairo. Nach der Natur gemahlt,15 illetve Die Sphinx bey den Pyramiden von Gizeh. Nach der Natur;16 1836-ban: Das Morgengebet des Beduinen in der Wüste;17 1837-ben: Ein Araber, seine Familie vertheidigend18 címmel. A képek közül egyiknek a holléte sem ismert jelenleg. Az 1837-ben kiállított festmény, címe alapján—Egy arab férfi, amint a családját védelmezi —, feltehetően egy hasonló, küzdelmes jelenetet ábrázolt. Azonban nem valószínű, hogy azonosítható a szóban forgó festménnyel, mert a győri képen látható társaságra nem annyira a „család”, mint inkább az „úti társaság”, vagy a „szolgáik kíséretében utazó arabok” megnevezés illik. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a Győri Hírlap művésznév-listájában szerepel még a két Ender fivér neve is,19 ami azért érdekes, mert mind Johann, mind Thomas Ender jártak a Közel-Keleten. Johann Ender Széchenyi István kíséretében Görögországot és Törökországot járta be 1818-19-ben. (Széchenyi 1999; Ender 2001) Thomas Ender pedig János főherceget kísérte el 1837-ben diplomáciai útjára, a Krím-félszigetre, ahova a Dunán lehajózva, a Fekete-tengeren keresztül érkeztek meg, visszafelé úton pedig megálltak Konstantinápolyban és Görögországban is. (Orient & Okzident 2012,180.) A helyszínen készített akvarelleken és rajzokon kívül azonban később, az utazást követően festett olajképek egyiküktől sem ismertek. A győri festményről tehát összefoglalva annyit lehet megállapítani, hogy szignó híján csak feltételezések jöhetnek szóba az attribúcióval kapcsolatban, de a fennmaradt adatok azt sugalmazzák, hogy a képet alkotó művész Leander Russ lehetett, jóllehet a hagyatéki eljárás listáján „Ismeretíen XIX. sz. közepi festő” műveként szerepel, illetve Russ neve egyetlen kép mellett sem tűnik fel a listán. Azonban a Guckkastenbild képeken megfigyelhető részletgazdag, pontos, valósághű ábrázolás jellemzi ezt a képet is. A sivatagi környezetbe egyáltalán nem illő tigris ébreszt kétségeket a feltételezés helyességét illetően, valamint az, hogy Leander Russtól alapvetően igen szerény számú orientális témájú olajfestmény ismert, mert ebben a műfajban inkább történelmijeleneteket alkotott, illetve az 1850-es évektől kezdve elsősorban grafikusként dolgozott. A kép témája különleges a korai XIX. századi közép-európai orientális festészet viszonylatában, ugyanis az Orientmalerei kortárs osztrák művészei a sokkal békésebb életképi és tájképi jeleneteket részesítették előnyben. A festmény a fentebb leírtak fényében a század középső évtizedére datálható. A Petz-gyűjteményből származó grafikai lapon (2. kép) egy romos, ókori egyiptomi templomépítmény látható, amelyet a hosszú évszázadok során már félig betemetett a homok. Mégis, a kilátszó részletek, az oszlopfők, a faragott, illetve reliefekkel díszített, itt-ott festés nyomait őrző tagozatok és párkányok sejtetik az épület egykori pompáját, grandiozitását. A képen látható épületrész, a növényi motívumokkal díszített kompozit fejezetes oszlopok alkotta tér, valószínűleg a templomépület hüposztül csarnokának képezte részét egykoron. 283
