Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Brauer-Benke József: A dunántúli hosszú furulya történeti vizsgálata
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK 5. kép Szogd hosszúfurulyák, I. század (Karamatov-Meskeris-Vyzgo 1987 nyomán) látható hangszertípus peremfurulya lehet, azonban régészeti leletek hiányában, illetve az ábrázolások kevésbé kivehető volta miatt, ebben nem lehetünk teljesen bizonyosak. Belső-Ázsiából, Szamarkand környékéről kerültek elő az első századi szogd kultúrához tartozó terrakotta figurák, amelyek hosszú, a végén enyhén kiszélesedő furatú fúvós hangszereken játszó nőket ábrázolnak. (5. kép) Veronika Meskeris véleménye szerint a terrakotta figurák arányait figyelembe véve és átlagos 170 ernes magassággal számolva a furulyák átlag 80 cm-es hosszúságúak lehettek, de az ábrázolás alapján nem eldönthető, hogy nyelvsíp vagy ajaksíp látható-e a terrakotta figuráknál. (Karomatov-Meskeris-Vyzgo 1987, 96-97.) Azonban a nyelvsípokra nem jellemző, hogy ilyen hosszúságúak lennének, ezért valószínűbb, hogy ajaksíp típusú hangszerekről lehet szó. A recens adatokban a 3 ujjnyílásos, 50 cm hosszúságú kirgiz csoór és a 60 cm hosszúságú 5 ujjnyílásos szarbasznáj peremfurulya típusok is szóba jöhetnének. (Karomatov- Meskeris-Vyzgo 1987, 130.) Illetve a szomszédos kazahok 4-6 ujjnyílásos szibizgi elnevezésű peremfurulya típusa morfológiailag hasonló, enyhén kónikus kialakítású, de átlagban csak 60-65 cm hosszúságú. (Vertkov-Blagodatov-Jázovickaja 1962,131.) Azonban a kelet-iráni eredetű szogd kultúránál a Kr. e. Ill—II. században greco-baktriai hatással és az I. 6. kép Khotáni hosszúfurulya, II—III. század (Karamatov-Meskeris-Vyzgo 1987 nyomán) 240
