Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából

ARRABONA 2012. 50/1.

TANULMÁNYOK

IV.b. Szélesebb, csúcsukkal egymással szembe mutató irányú, fekvő „V” alakú berakások ütemes sorozata, melynek közepén lévő díszítése kérdéses.24 (5. tábla S.)

IV. c. Szélesebb, bizonytalan számú fekvő „V” alakú minta, melyek azonban feltehetően nem csúcsukkal egymás irányába (vagy részben nem egymás irányába), hanem ellentétesen helyezkednek el. Az esetleges további minták nem ismertek, de a minta fordított állása önálló csoport kialakítását igényli.25

V. Csúcsukkal homokóraszerűen érintkező háromszögek ütemes sorozata, melyeket középen két ferde, szélesebb egyenes vonalú minta, ezek között pedig ugyancsak szélesebb, egyenes vonalú minták tarkítanak, s ilyenek zárják a fríz két végét is. A homokóra csúcspontjainál a mintákra merőleges helyzetű, vékony, vonalas berakás található.26 (5. tábla 9.)

VI. Csúcsukkal azonos irányba mutató, ütemesen sorakozó, levél alakú berakások alkotta minta.27

VII. Ütemesen sorakozó, vékony, egyenes vonalú berakások alkotta minta, melyek közé két rombusz alakú minta ékelődik, egy-egy háromszög alakúval határolva.28 (5. tábla 10.)

VIII. Noha a berakás nem maradt meg, a kengyelen található felületmegmunkálás alapján önálló, de bizonytalan díszítésű csoport.29

A fenti csoportokon felül azonban a leletanyag bővülése a jövőben bizonyára újabbak létrejöttét eredményezheti majd.

A kengyelek és a díszítés kapcsolatát vizsgálva a legáltalánosabb, egyetlen huzalból álló berakás megtalálható a trapéz alakú kengyeleken kívül a körte alakú típusoknál, s ritkán a vállába kovácsolt fülűek között is, mint azt a beregovoi/beregszászi 1. sír E-i formavilágú kengyelei igazolják, ám nem annak központi részein, a széles szárakon, hanem azok alsó részén. (Kovács 2003, 206-207., Abb. 8-10.) A legyező alakú változatnál sem terjedt el. (Horváth 2009, 62., 67.) Kijelenthető tehát, hogy ez a típus főként a trapéz alakú kengyelekre volt jellemző, de számarányukat tekintve magas a körte alakú kengyeleknél is.30 Az Erdélyi-medence, a Partium és a Bánság területén pedig ez a tendencia — Gáli Erwin megfigyelése szerint — kizárólagosnak mondható. (Gáli 2008, 409.)

Másfajta kialakítású, ezért elkülönítésre érdemes, mikor kettő vagy több, szorosan egymás mellé helyezett huzal alkotja az egyenes vonalú mintát, önmagukban álló vésetekkel vagy raszter technikával. Ez viszont csaknem kizárólag trapéz alakú kengyelekről ismert mindeddig, az egyetlen kivétel tudomásom szerint Sered/Szered - Mácsédi dombok, SÍ. 1/57. sírjából került elő. (Tocík 1968, 49., Taf. XL.) A fekvő „V” alakú, ugyancsak több huzal alkotta díszítés a Hurbanovo/Ógyalla - bagotai 3. sírból származó, sajnos megtartása miatt kissé bizonytalanul a körte alakú variánsba sorolható típusú31 egyik kengyelen is felbukkan.

Mint minden kengyel díszítése során, úgy a trapéz alakú változatoknál is a mester természetesen a legjobban látható helyeket kereste, így elsősorban azok előol-22