Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A 673. sorban a „mint” hasonlító kötőszavas inverzióval újra a narrátor veszi át a szót, aki beszámol a törökkel újra harcolni akaró katonákról, akik a „lemenő nap” miatt csak reggel indulnak útnak. Velük kerül szembe Lázár a 711. sorban újra felbukkanó „Hah” felkiáltással, aki a közelgő éjszaka ellenére útnak indul, és az igék sokaságával újra mozgalmas lesz a rege: „ki vágtatott, nyargala [...], szágulda [...], Nyargal, vágtat [...] Fel szökik [...] siet, repül [...] gyalog törtet [...] megy ’s ballag [...] felvonódik [...] vetődik”. A cseszneki ostrom kezdete előtt és a jóval korábban olvasható „sok víz le foly addég / még a’ szőke Dunába” után a szerelmesek végre egymásra találnak, Lázár megöli Pethét, mely gyilkosság a felszólító mondatok tartalma alapján jogosnak tűnik: „Halj meg Sátán, pokol szülte / halj meg ördög”. A regét az apa aggódó kérdései („Hol a’ Lányom hol van Juczim”), valamint Juci felkiáltása („apám, Lázár”) zárja. A Cseznek varában a szóképek közül metaforára (pl. „házasság köteleit”, „Borostyánt nyert a’ csatába fejére”, „Emészté öt egy belső tűz [...] a’ Csezneki Kis aszonyhoz vonzó igaz szerelme”, „Zászlók Hullámai”, „bágyott liliom szál”, „Halovány szin rózsáira”), megszemélyesítésre (pl. „pihenésre Készüle a Természet”, „Zászlók Hullámai játtzottak”, „véres csata Bosszúálló dühének”), hasonlatra (pl. „Mint egy szélvész, úgy nyargala”, Mint a’ szarvas, úgy szágulda”, „(Lázár) Mint egy parducz”), az alakzatok közül jelzőre (pl. „Az izmos kar, férjfi erő Határtalan szilaj tűz”, „álhatatos csendes lelke” „gyönge képe”, „szőke Dunába”, „bajnok, bátor, vitéz Ferjfias termetében”), fokozásra (pl. „Lankad, roskad, rogy”, „Kért, óhajtott, térdelt, nyögött”), felsorolásra (pl. „Hunkár, Bay, Horváth, Taki Börtsi, Tethy, Pataky, stb” „Vad szerszámi, ölni, vágni”, „A nagy lárma, kard csattogás Robaj, puska lövések a’ Tompa zaj, a’ Zsibongás a’ haldokló nyögések.”), ellentétre (pl. „Édes kedves gyötrelme” „Jöttek, mentek ide ’s tova”) és mondatpárhuzamra (pl. „Minden szivbe a’ Hazának / Szeretete tüzele / Minden magyar nemes Honná / védelmére ügyele / minden karok a’ Törökre / uj csatára készültek”, Haljátok a’ réméttő hirt / millyet Ember nem hallott / halljátok a’ rettentő bért / millyet ember nem vallott”) találunk példát. A szöveg stilisztikai jellemzésekor nem szabad megfeledkezni a csata- és természetleírásokról sem, melyek egyedivé varázsolják a rege szövegét. Mikorra Lázár a cseszneki várhoz ér, már hajnalodik, és az ábrázolt képek miden érzékszervünkre hatnak: „Tűn a setét, szilied a’ Köd / oda az éjj ereje / Jön a’ hajnal rózsa színe / Boldogéttó eleje. / A’ zöld ernyők levelein / A’ hüs szellők lengenek / a’ harmatok gyöngyeibe / a’ violák ferdenek. / A’ madarak éneklési / a’ hegyekbe hangzanak / a’ fa lombok a’ hajnalnak / Bíborába ingának”. Ne feledkezzünk meg a vihar leírásáról sem, mely figyelmeztet a törökök támadására: „Itt az idő meg változik / Setét felhők borongnak / Ordét a’ szél, zug az eső / Kénkő szikrák villognak. / A’ Bakonyról a’ nagy zápor / Hullámai locsognak / az el tördelt Cser derekak / Kopogási hangzanak. / Úgy láttzott, hogy a’ Természet / sarkából ki vettetett / Dörgőtt, Zajlott”. 176
