Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNÉ MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL ben az esetben is összevethető a két mű, mint ahogy azt az időkezelésnél és a szereplőknél is megtettük. Eszerint Csesznek Csobáncnak, a csatát jelképező Győr a Kisfaludy-rege Kenyérmezejének, a Bakony pedig a Badacsonynak feleltethető meg. A Duna és a Rába a Balatonnal állítható párhuzamba, a Győrből Pannonhalmán át Csesznekre vezető út pedig a Budáról Nagyvázsonyon át Csobáncra vezető útnak a párja. Narráció Múltbéli események, szerelmi epizód, ódon vár megéneklése mellett a Kisfaludy regék sajátságai közé tartozik az előhang is, mely nincs szoros kapcsolatban a történettel, az olvasót megszólítva a költő helyzetét, regéhez való viszonyát, a történet forrását tisztázza. (Tóth 1926, 213.) „Ülly mellém a kandallóhoz, / Fel van szíttva melege; / Csobáncz-várról, édes-kedves, / lm! hallyad, egy agg rege: —/ Múltt szüretkor Badacsonyon / Ezt Múzsámtól vettem én / Egykor, midőn magam bolygók / A hegy szirtes tetején.” — olvasható a Csobánczban. Eszerint a narrátor maga a költő. Az előhangban egyes szám első személyben szólal meg, majd a Múzsától vett történetben áttér az egyes szám harmadik személyű elbeszélésre, és tökéletesen ismerve szereplőit, másokat is szóhoz juttat. így Rózsát, aki jellemzi Lászlót; Lászlót, aki jellemzi Rózsát; a katonát, aki nemcsak László halálának körülményeit meséli el, hanem még László szavait is felidézi, majd megszólal Varjas András is; továbbá hallhatjuk László segédjének, Farkasnak is a hangját; illetve a történet végén a paraszt mondja el, hogy meghalt Rózsa. A monológok és dialógusok között azonban a narrátor nem tűnik el, hiszen csak ő tud Varjas Andrásról és Orbán deákról, illetve bemutatja a badacsonyi szüretet, a két szerelmes fájdalmát, és azt, ahogy Lázárt eltemetik, miközben ő Rózsához siet. Bodroghynál hiányzik az előhang, ezért semmiféle információval nem rendelkezünk a mű megírásának körülményeiről és a történet forrásairól. De hasonlóan Kisfaludyhoz, itt is egy olyan mindentudó elbeszélővel van dolgunk, aki egyes szám harmadik személyben adja elő a történetet, és nemcsak az események leírásában aprólékos, hanem pontosan belelát szereplőinek gondolataiba, érzéseibe, sőt még szavaikat is visszaidézi. így szólal meg: Pálffy, aki csatába hívja bátor vitézeit; Csezneki, aki egy hosszabb monológban elmeséli, hogyan mentette meg az a Györfi Lázár az életét, akiben „lelkes vömet / És fiamat ölelem”. Ezt egy újabb hosszabb monológ követi, mellyel egy időre az elbeszélő szerepét a cseszneki káplán veszi át: ő beszámol Pethe szövetségéről a törökkel, valamint felidézi Pethe szavait is, mikor meg akarja győzni Jucit, hogy „Itt a’ szent hely kebelébe / Ózd velem a’ szerelmet / Itt pótold ki, itt fizesd meg / a’ sok kínt és gyötrelmet.” Végül még Juci jajkiáltását is meghallhatjuk: „Halált inkább kiált a’ szűz / Ölj meg engem átkozott / szörnyeteg te fene állat / Tigris fajból származott.” A káplán után újra az egyes szám harmadik személyű elbeszélő viszi tovább a történet szálait, melyben Juci kesereg 173
