Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNÉ MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL Bodroghynál a cseszneki vár ura,20 az öreg Csezneki Kisfaludy „ősz Gyulafy”jának a párja, akiről Rózsa apjához hasonlóan csak keveset tudunk meg: „nagy Ember volt / ’s hires minden tettébe”, aki „annya’ halálától / fogva maga nevelte” Jucit. Lányát Pethének szánta, de végül elfogadta vejének Györfy Lázárt, miután megmentette őt a győri csatában. A kulcsfigurák, így Szentgyörgyi László, Rózsa, Varjas András, valamint Györfy Lázár, Juci és Pethe természetesen a legkidolgozottabbak, őket nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is jellemzik a költők. A Szentgyörgyi Lászlóhoz hasonlóan Lázár borostyánt nyert a győri csatában, „ifjú [...] Szép [...] mint egy Czédrus / Fő dísze a’ Környéknek [...] Ferjfias termetében [...] bajnok, bátor, vitéz [...] nemes, hős tetteit/ Öreg, ifjú esmérte”. Úgy harcolt, „Mint egy parducz [...] erős [a] Karja”. Mikor megtudta, hogy Pethe mit művelt szerelmével, ,,a’ haragot, ’s bosszuállást / Hullámokra keverte”, és úgy lovagolt Csesznek felé, „mint a’ villám [...] Mint egy szélvész”. Ott ,,a’ vér benne borzadozva / Egészen fel pesdüle”, és félelmet nem ismerve leszúrta Pethét. Noha Lázár a harcokban igen bátor, a kezdetben Juci iránt érzett szerelme gyengévé tette, és mint egy „bús oroszlán”, akit „Belső Tüze mint emészti” a halált kívánta, „Győr alá is csak azért ment / Hogy ott meg unt éltének / véget vetve szerezhessen / nyugvást sebhelt szivének”. Mindenképpen érdemes részletesen kitérni Lázár és Szentgyörgyi László lovaglására, ugyanis egyezéseket olvashatunk erről a két költeményben. Kisfaludynál: „Repült a ló serénye”, Bodroghynál: „Mint a szarvas, úgy szágulda / Lova”; Csobánczban: „De sarkantyút adván László / Ágaskodó lovának”, Cseznek várában: „a’ böszült ló ágyékába / sarkantyúját tövig be / üti”; Lászlónál: „Továbbjutván, — a sziklák közt”, Lázárnál: „Egy meredek Kősziklára / nagy bajjal fel vonódik”. Miközben a siető férfiak lovagolnak, addig mindketten szerelmükre gondolnak: Szentgyörgyi „Ezt gondola s több effélét / László Úrfi magába”, Györfynek „Külömbbféle gondolatok / Foglalják el elméjét”. Mindkét költeményben este lovagolnak és még a Holdnak is szerepe van: Kisfaludynál a telihold utat mutat Lászlónak, Bodroghynál viszont nehezíti Lázár útját, mert felhők takarják el. Különbség továbbá az is, hogy László este érkezik Csobáncra: „Estve későn volt az immár”, Lázár pedig hajnalban: „végtére a nagy settétség/ szilied a’ reg hajnalán”. Lázár szerelme, Juci — aki Kisfaludy Rózsájának feleltethető meg — „Szép [...] Istennéje / a’ Cseszneki vidéknek [...] lelkes, kellemetes / a’ Bakonynak mentében [...] szivét a’ sok jókért / Boldog, szegény dicsérte [...] rózsa szin orczáin / a’ Jóságot viselte” valamint szelíd és állhatatos. Mivel Lázárt szerette, ezért ugyanúgy szenvedett Pethe udvarlása miatt, mint a Gyulafy lány Varjas András közeledésétől. Juci gyakran „a’ Kápolna / oltáránál térdesselt”, hogy ott megnyugvást találjon magának. De, mint erős lélek, nem hagyta magát, nem felejtette el Lázárt egy percre sem. Fontos megemlíteni, hogy egy helyen Bodroghy ugyanúgy liliomszálhoz hasonlítja Jucit, mint Kisfaludy Rózsát: Csobánczban: „Mint Őszszel a liliom-szál, / Szemlátomást hervadott”, Cseznek várában: „mint a’ bágyott liliom szál / szél vészén az esőnek”. 171
