Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez

ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK Győrben a vár visszafoglalása után kezdődött: „Ä Nagy Képnél öszve gyűltek / Há­lát adni az Egek/ Szent urának a’ Törökön/ Diadalt nyert seregek [...] Egészen az édes öröm / Helye lett Győr várának / Nagy piattza, ’s a’ tölt kelhek / Kézről kézre járának.” A pogányok elleni csatában résztvevő lovagok, így pl. „Hunkár, Bay, Horváth, Taki / Börtsi, Tethy, Pataky/ Bezi, Nyuli, Kis, Némethy / Sághy, Bőnyi, Csanaky/ Csóthy, Péry, Czakóházi/ Szabadhegyi Megyeri / Kosa, Török Zsebeházi/ Kisfaludi, Kenyéri” elmesélik „Tréfa, nyajasság között”, hogy „más világra általa hány / Török lélek köl­tözött / miként talált néha-néha / Hatalmassabb erőre / miként győzött, hogyan nyo­mult / Lassan lassan előre.” Mialatt mindenkit a siker tölt el, csak Györfi Lázár búsla­kodik, aki a győztes ostrom ellenére mégis szerelmére, a cseszneki Jucira gondol. Győr visszafoglalásának története után az időben visszaugrunk Lázár és Juci találkozáshoz, melyre 1597 telén került sor. ,,A’ múlt Télen, hogy az Urak / Veszpe­­rémbe valának / Vissza jövet ennyihányon / Cseznekinél hálának / a’ Baráttság ke­belébe / Édes érzést indétta / azért őket a’ Farsangra / mulattságra meg hivta. [...] Itt látta volt leg előszer / Lázár Juczit a’ Szépet / Itt látta meg Juczi Lázárt / a’ Lel­kest, a’ derékét.” Ezután újra visszatérünk 1598-ba, mikor is a káplán elmeséli, hogy a győri vár ostroma előtt egy héttel hogyan foglalta el a török Pethe cselszövése ál­tal a cseszneki várat. A támadást vadászatnak álcázták, de hiába várták Pethét, „El múl a’ Dél, uzsonnakor / Estvefelé az idő / Setétedik, csillag láttzik / Pethe vissza még se jő.” A toronyban az óra „Tizenegyre kondula. [...] Most a’ Török bé todula / ’s mire észre vétetett / már a’ bástyán a’ pogány Czim / a’ Félhold fel üttetett.” A káp­lán beszámolója után a megfáradt katonák elhatározzák, hogy Cseszneket is visz­­szafoglalják a töröktől. A „boszuállást / Reggelig fel függeszték”, de Lázár nem várt, hanem azonnal útnak indult, és hajnalban ért a várhoz. Mire reggel lett, Pálffy fel­mentő serege is megérkezett. Kisfaludynál két idősík van: egyrészt a rege elején olvasható — a későbbiek­ben részletesebben szóba kerülő — előhangban a költő jelen ideje, másrészt az 1478- as év szüretjétől a következő év késő őszéig, november 11. utánig tartó időszak. A két mű időkezelésének összevetése után megállapítható, hogy Kisfaludyt kö­vetve Bodroghy története is bő egy év alatt játszódik. Szereplők A két alkotásban megjelenő szereplők is nagyon hasonló karakterek, csak míg Kisfaludy Sándor alakjai valós történelmi alakok, addig Bodroghynál Pálffy Mik­lós az egyedüli létező személy. A Cseznek várában a költő először a Csobáncz Báthory Istvánjának, a kenyér­mezei csata egyik kapitányának megfeleltethető Pálffy Miklós alakját rajzolja meg, akiről csak annyit ír, hogy a győri ostrom után ,,a’ dicsősség / Koszorúját el nyerte”, a törökök elleni harcra „A sereget fel buzdétta [...] Fel lángéttá tüzesítté”, valamint segítséget nyújtott seregével Cseszneknél Györfy Lázárnak. 170

Next

/
Oldalképek
Tartalom