Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNÉ MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL hiszen az ezt követőek 1821 után íródtak. De ha összevetjük a Cseznek várát a három költeménnyel, akkor azonnal szembetűnik, hogy az alapminta a Csobáncz.18 Kisfaludy Sándor regéire jellemzően szerelmi történet áll ennek középpontjában is: Gyulafy Rózsa szíve Szentgyörgyi Lászlóért dobog, aki szüretkor bejelenti, hogy elmegy a hazáért és a királyért harcolni a törökkel. Egy évvel később Rózsának egy katona viszi szerelme halálhírét, csakhogy közben kiderül, hogy László él, halálát pedig csak a Rózsát oly régóta elcsábítani akaró Varjas András és bérence, Orbán deák találták ki. László azonban hiába siet — a győztes csata utáni mulatságot hátrahagyva — Rózsához, későn érkezik, ugyanis már csak a bánatában meghalt nőt láthatja viszont. A tanulmány további részében összehasonlítjuk Kisfaludy Sándor Csobánczát és Bodroghy Papp István Cseznek várát az időkezelés, szereplők, helyszínek, narráció, forma szempontjai alapján, hogy alátámasszuk azon felvetésünket, mely szerint a Faragószék költője számára a minta egyértelműen a Csobáncz lehetett, és választ adjunk arra a kérdésre is, hogy műfajilag regének tekinthető-e. Az elemzés során a hangsúlyt az eddig ismeretlen Bodroghy műre helyezzük. Időkezelés A két írás között az első szembetűnő hasonlóság, hogy mindkettőben megjelenik a dicső múlt: Kisfaludynál az 1479-es kenyérmezei csata, Bodroghynál pedig az 1598-as győri és cseszneki ostrom. A győri vár 4 év után, Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf csapatainak köszönhetően 1598. március 29-én került újra magyar kézre.19 A katonák éjjel 3 óra körül érték el a várat, a Holdat sötét felhők és a Duna fölött szálló köd takarta el, így a törökök nem láttak, a nagy szél miatt pedig nem is hallottak semmit. Miközben a keresztény csapatok közeledtek a várhoz, Pálffyék öt törökül tudó katonát küldtek a Fehérvári-kapuhoz, hogy ott beszélgetésbe elegyedjenek az őrökkel az érkező élelmiszeres szekerekről, valamint ez ügyben kérjék a felvonóhíd leengedését. Mire a csapatok elérték a várfalat, a felvonóhidat már leeresztve találták, így könynyen elhelyezhették a petárdákat a jobb kapuszárnyra. Miután berobbantották a Fehérvári-kaput, a törökök fejvesztve menekültek, és végre újra magyar kézre került a győri vár. (Kalmár 1961, 83., Pálffy 1999, 151-153.) Csesznek a török korban vált igazán fontossá, ugyanis Veszprém 1552-es eleste után Győr elővára lett, illetve a Bakonyon átvezető utat védte. Stratégiai jelentősége miatt 1561 őszén a törökök megpróbálták elfoglalni, egyelőre azonban sikertelenül. De Győr 1594-es ostroma után a Cseszneken állomásozók feladták a várat, és 4 évre török kézre került. Visszafoglalására a győri ostrom után, 1598 augusztusában került sor. (Koppány 1962, 22., Pálffy 1999, 143., 152.) A történet fő szála tehát 1598-ban játszódik, és a költemény kezdetén rögtön részesei leszünk annak az örömmámornak, mely—Pálffy Miklósnak köszönhetően — 169
