Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)

Tanulmányok - Horváth Ciprián: X-XI. századi, tausírozással díszített, trapéz alakú kengyel Mosonmagyaróvár határából

ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK 68. Tiszabercel - Újsor, 36. sír: Trapéz alakú vaskengyel. Füle rombusz alakú, a kengyelszíj számára téglalap alakban áttört. Nyaka összeszűkülő, szárai téglalap átmetszetűek. Talpalója ívelt, egykor valószínűleg hármas bordázató volt. A kengyel előoldala tausírozással díszített. A szárakon, azokra merőlegesen álló, szorosan egy­más mellett elhelyezkedő vájatok láthatók. A kengyel és a berakás is hiányos. M.: 16x10,6 cm. (Istvánovits 2003, 202., 308., 196. t.) 69-70. Zalaszentgrót - Homokbánya, l/а sír: Trapéz alakú vas kengyelpár. Fü­leik egykor rombusz alakúak lehettek, nyakuk összeszűkülő. Az egyik kengyel szárai négyzetes átmetszetűek, a másiké szélesebb, téglalap keresztmetszetű. Talpalójuk ívelt, a szélesebb szárú példányon a szárak és a talpaló találkozásánál gomb alakú ki­képzés látható. Ez utóbbi darab elülső oldalán bronzzal tausírozott. A szárakat azokra merőlegesen álló, egymással párhuzamos, sűrű huzalberakás díszíti. Ez a berakás megtalálható a szárak és a talpaló találkozásánál lévő gombon is, ám ott a szálakat közvetlenül egymás mellé helyezték, melyek ezáltal egybefüggő sáv benyomását kel­tik. Egykor berakás díszítette a nyakat és a fül egyes részeit is, ez azonban a rozsdá­val együtt levált. M.: 17,6x11,6 cm. (Dienes 1960,107-112., II. t.) Összesen tehát megközelítőleg 36 lelőhely, 70 db olyan kengyeléről van tu­domásom, melyen a mai napig megőrződött a berakás, vagy annak egykori jelen­léte valószínűsíthető. A tausírozott, trapéz alakú kengyelek száma azonban ennél bizonyára jóval magasabb lehetett, a még földben heverő darabokat nem számítva azok közöletlensége, továbbá rossz megtartása, esetleg túlrestaurálása is befolyá­solhatják az objektív arányok megállapítását. Technikai kivitel7 A kérdés természetesen szorosan összefügg a mintázattal, hiszen bizonyos min­ták bizonyos technikai megoldásokat igényeltek.8 A legjellemzőbb díszítési módszer az ún. huzaltausírozás vésett kialakítású formája. (Brepohl 1978, 363-364.; Born 1994, 73.) A huzalberakáshoz hasonló mintát létrehozó, ún. olvasztásos tausíro­­zásnak nem ismerem példáit. Az eljárás csaknem kizárólagosnak tekinthető, hiszen ezeken felül mindössze néhány lemezzel díszített példány ismert. Sajnos ez utób­biak között ma már alig lelhetünk fel megfelelően tanulmányozhatót. A legérdeke­sebb alighanem a Lőrinczy-Selypi pusztai 1. sír kengyelpárjának díszítése volt. (5. tábla 11.) Az elveszett kengyelek díszítésének technikai kivitele azonban csupán az arról beszámoló híradások alapján rekonstruálható, melyről a következőket olvas­hatjuk: „azok egyik (elő)-oldalán vékony áttört bronzfoglalat van alkalmazva, melynek áttörésein a vas keresztül látszik, a foglaltból kivésett idomok 1 mm szé­les sávok, közepén felváltva két-két rhombussal és — a sávok és a rhombusok kö­zött — közvetítő idomúi, mindegyik száron két-két félrhombust, azaz háromszöget látunk. [...] A bronzfoglalat a két kengyelszár élén akként van a vashoz erősítve, hogy az utóbbiba keskeny barázda vésetett, melybe a finom fogakba végződő 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom