Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Szalai Attila: Nemzetgyűlési választások Győrben 1922-1925 között
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK A kampány intenzitását mi sem bizonyítja jobban, hogy soha ennyi szociáldemokrata vezető nem jött a városba. Június 9-én és 10-én Szeder Ferenc, 12-én Kéthly Anna, 18-án pedig Peidl Gyula és Peyer Károly jártak Győrben. (Népszava 1924. jún. 19.; GyH 1924. jún. 22.) Kéthly Anna a június 12-én a Lloydban tartott nagygyűlésen a munkásnőket érintő problémákról beszélt, s a dolgozó nők támogatását kérte. A korteshadjárat nagyon érdekes színfoltja volt a két legtekintélyesebb női politikus, Kéthly Anna ill. Schlachta Margit aktív részvétele, akik elsősorban a női szavazókat akarták megnyerni. Június 15-én, a Petőfi téren — a Népszava szerint 8 ezer ember előtt — tartották második nagyrendezvényüket a szociáldemokraták, ahol a Kossuth-párt részéről Búza Barna volt földművelésügyi miniszter személyesen, Vámbéry Rusztem pedig levélben biztosította támogatásáról Malasits Gézát. (Népszava 1924. június 17.) A szociáldemokraták jelöltje demokratikus átalakulást, új adópolitikát, a szabadságjogok érvényesülését, munkásvédelmet, a kisipar állami támogatását, fizetésemelést, az életszínvonal javítását követelte. Bírálta a numerus clausust és a trianoni békeszerződés revízióját is szükségesnek tartotta. Június 16-án az utolsó nagy szocdem rendezvényen Peyer Károly és Peidl Gyula a Lloydban programjuk következetes végrehajtásának fontosságát hangsúlyozták, s az angol példa követésére buzdítottak. (Népszava 1924. jún. 17.) A kampányban komoly összecsapások voltak Malasits és Bernolák között. Bernolákék azzal vádolták Miákits Ferencet, az elhunyt képviselőt, hogy semmit sem tett Győrért, elhanyagolta a körzetét. Erre a szociáldemokraták halottgyalázással vádolták Bernolákot. A keresztényszocialista jelölt a bírósági per és a cáfolat között választhatott, s az utóbbi mellett döntött. Visszautasította a vádakat, s kijelentette, hogy tisztelte és sokra tartotta Miákitsot. (Népszava 1924. jún. 5.) A Dunántúli Hírlap június 17-én hazaárulóknak nevezte a szociáldemokratákat, akik ezt az angol „Morning Post” állításaival cáfolták. (FD 1924. jún. 19.) Végül Bernolákék elővették Szabó József keresztényszocialista képviselő vádjait, aki szerint Malasits Géza a Károlyi-kormánytól 250 millió koronát vett fel a munkanélküli segélyek fedezésére, amit azóta sem fizetett vissza, a pénzről nem számolt el. Malasits beperelte a hamis vádakat leközlő Dunántúli Hírlapot, s kijelentette, hogy ő soha ilyen pénzt fel nem vett. (Népszava 1924. jún. 21.) A szociáldemokraták ellenben azt kérték számon Bernolákon, mit tett népjóléti miniszterként a munkások helyzetének a jobbításáért, amelyet most is megígért. (FD 1924. jún. 12.) A választási harc hevességét bizonyítja, hogy Propper Sándor szociáldemokrata képviselő interpellált a belügyminiszterhez, hogy miért hétköznap lesz a győri választás? Rakovszky Iván azzal indokolta a döntést, hogy előtte szombaton zsidó ünnep, vasárnap pedig úrnapi körmenet lesz. (GyH 1924. jún. 13.) A két esélyes induló között az utolsó pillanatig erőteljes plakátharc is zajlott, s a szociáldemokraták itt sem maradtak adósak. „Ha drágább kenyeret és olcsóbb 150
