Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Németh Ildikó: Kényszerpályán - Reflexiók Wurditsh Antal soproni tanügyi népbiztos Tanácsköztársaság alatti működéséről a Győri Egyházmegye fegyelmi tanácsa előtt lefolytatott fegyelmi tárgyalás kapcsán
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK és a hittantanítás tiltásáról. Wurditsch az eljárás során védekezésében előadta, hogy számos iraton nem is az ő aláírása szerepel, mivel aláírás-bélyegzőt használtak, sokszor nem is tudja mire került rá az aláírása.43 Számos kollégát, ismerőst beidéztek tanúként, még Wurditsch feleségét is, aki nagyon korrekten tanúskodott férje erkölcsi sérthetetlensége mellett, azonban békülni nem volt hajlandó. Az egyházi hatóság szemében ebben a kérdésben főként az volt a probléma, hogy Wurditsch a világi hatóságoknál megindította a válópert, de az egyház előtt nem. Dr. Gerencsér Nándor főjegyző, mint a fegyelmi vizsgálathoz kirendelt közigazgatási közeg is megfogalmazta véleményét 1920. május 15-én: „Wurditsch szélsőségekre hajló, beteges idegzetű ember, aki a kommunizmust megelőző időkben a szociáldemokratizmushoz közel álló elemeknél vállalt alkalmazást (munkás dalárda karmester). [...] Maga az a tény, hogy a tanügyi biztosi megbízatást elfogadta, elegendő arra, hogy ő a rk. Népoktatás terén egyszer és mindenkorra lehetetlenné váljék. [...] Elmozdítást javasolnék nyugdíjaztatással.”44 Érzékelhető, hogy egyfajta „menekülési útként” a betegség lehetősége is felmerül az eljárásnak ebben a szakaszában. A főjegyző — talán valamilyen háttéralku részeként — felkínálta a szalmaszálat, melybe Wurditsch Antal meg is próbált belekapaszkodni, bár sikertelenül. Az iratcsomóban található egy orvosi igazolás, melyet 1920. június 9-én dr. Pokorny Róbert45 kerületi tiszti orvos állított ki, az akkor már fertőmeggyesi lakos Wurditsch Antal számára. Az orvos hivatalosan igazolta az ideggyengeséget, olyan tünetekkel, mint gyakori fejfájás, szédülés, álmatlanság, mindkét felső végtag remegése, depresszió, és hosszú hónapokat, éveket igénybe vevő gyógyulási folyamatot prognosztizált. A munkaképesség hiánya miatt páciense végleges nyugdíjazását javasolta.46 Ugyanazon a napon dr. Zehetbauer Ottó levélben fordult a „győregyházmegyei rk. vallású tanítók tekintetes fegyelmi Tanácsához”, szintén Wurditsch nyugdíjaztatása mellett érvelve: „Szerény véleményem szerint Wurditsch igazi kommunista alig volt, hanem könnyen befolyásolható, nem elég önálló jellemnek tartom. El nem hallgathatom, hogy igazságos legyek, hogy Wurditsch a korábbi időkben — Czeglédy és Walkó volt karnagyok hosszabb betegsége alatt — egyszerű kérésemre a Szt. Mihály templomnál készségesen ellátta a karnagyi teendőket díjazás nélkül és a Szent Mihály templom orgonájának helyreállítása céljából önként egy nagyszabású templomi hangversenyt rendezett. Ezzel természetesen későbbi szereplését menteni nem lehet szándékom, valamint azt a nézetemet is fenntartom, hogy Sopronban többet nem taníthat, amire különben ő se gondolt, mert már f. év március havában beadta visszakérőleg ide csatolt rövid kérvényét nyugdíjaztatása iránt.”47 A győregyházmegyei tanítók fegyelmi tanácsa azonban nem kegyelmezett: 1920. június 25-én állásából való elmozdításra és a Győr egyházmegyében nyilvános tanítói működéstől való eltiltásra ítélték Wurditsch Antalt. Indoklásukban leírták, hogy nem láttak elég bizonyítékot a személyes fenyegetettségre, a vallásügyi 126
