Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Németh Ildikó: Kényszerpályán - Reflexiók Wurditsh Antal soproni tanügyi népbiztos Tanácsköztársaság alatti működéséről a Győri Egyházmegye fegyelmi tanácsa előtt lefolytatott fegyelmi tárgyalás kapcsán
ARRABONA 2012. 50/1. TANULMÁNYOK nácsköztársaság történeti adatainak gyűjtésére szervezett Országos Bizottság megkeresésére: „Március 28-án megjelent Wurdits [sic!] Antal, soproni iskolai kormánybiztos és követelte a keresztek és szentképek az iskolateremből való eltávolítását. Kellner Sándor diktátorral együttműködve kijelentette, hogy az iskolákban minden imádság és vallásoktatás tilos; a történelemtanítást is azonnal hagyjuk abba. A hitoktatás ideje és helyisége sem a rendes órák keretében sem azon kívül nem volt megengedve. E kényszerhelyzetben az intézet úgy segített magán, hogy a templomban vagy más helyiségben gyűjtötte össze a tanulókat, kik szabad akaratból hitoktatásban részesülni óhajtottak és ezen oktatásban nagy számban részt is vettek.”29 Sokkal megengedőbb és együttérzőbb volt a másik nagy soproni apácarend, az Isteni Megváltó Leányai Rend főnökasszonya, aki a Wurditsch ellen lefolytatott világi eljárásban tanúként tett vallomást: „Midőn a vallástanítás betiltásáról és a feszületek levélteléről szóló rendeletet velünk közölte, akkor is így nyilatkozott: »Ez életemnek legboldogtalanabb pillanata.«”30 Bründl Károly31 segédtanfelügyelő dr. Zehetbauer Ottóhoz, mint az Iskolaszék elnökéhez írt levelében is úgy tanúskodott, miszerint együtt mentek levenni a soproni orsolyita és Isteni Megváltós nővérek iskoláiba a kereszteket, de Wurditsch nagyon fájlalta, hogy ilyen parancsot kell közvetítenie. „Midőn ezen ügyben nevezett intézetekben megjelentünk, én Wurditsch Antalt, tanügyi biztosi minőségben bemutatván, a tanfelügyelőség képviseletében szükségesnek tartottam a szerzetes tanerők előtt kijelenteni, hogy ezen Wurditsch tanügyi biztos útján közlendő rendelet nem a tanfelügyelőségtől indul ki, mire Wurditsch Antal közölte a fentiekre vonatkozó és állítólag Kellner Sándortól kapott parancsot s egyben kijelentette, hogy mint katholikus tanító végtelenül fájlalja, hogy ezen parancs közlése reá bízatott.”32 Wurditsch általában úgy állította be saját szerepét, hogy megpróbálta menteni a menthetőt, az ügyeket lehetőség szerint halasztotta, szóban mindenkinek megengedte, hogy tovább folytassa a hitoktatást. „Általában passiv resistenciával éltem, ahol okvetlen kellett, legenyhébben hajtottam végre a rendelkezéseket, nem iktatott rendeleteket meg is semmisítettem. Kellner nem is hitt bennem, már április végén a német ház tanügyi hivatalához tettek át, ahol a vezetőszerepet nem én töltöttem be.”33 Minderről a fegyelmi aktában található csatolt tanügyi biztosi iratok is tanúskodnak, gyakorlatilag elintézetlen, halasztott akták halmaza Wurditsch egy hónapnyi hivatalos irattára — az iskolaigazgatók, a vidéken élő tanítók egymás után keresték meg tanácstalan leveleikkel a rendelkezések gyakorlati végrehajtását illetően, ő azonban elvétve válaszolt. Válási ügyére vonatkozóan is kérdezték a kihallgatás során, ahol beismerte, hogy feleségével megromlott kapcsolata miatt el is költözött az asszony családjának házából, de az ellene erkölcstelen magatartásáért — hogy egy másik nővel élne együtt — felrótt vádakat határozottan tagadta. 1917 januárjától novemberig teljesített katonai szolgálatot, visszatérte után felesége és anyósa már teljesen külön lakásba költöztették. Feleségétől már májusban elköltözött, aztán a szüleinél, illetve Fertőmeggyesen az öccsénél tartózkodott. 124
