Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
NEMESNÉ MATUS ZSANETT KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS... 20 Például: 1825-ből: „Nagy Pál (Sopron) Polgári koszorút érdemelni szép, de nem könnyű.” (Vitális 1888, 152.; Iványi 1885, 78.) „Úgy ragyog ki, mint a küzdő hely homoka / Közt, a győzedelmes virtus szent homloka.” (Vitális 1888,153.; Abafi 1883,147.) 1826-ból: „Rendiden állasz tengeri sziklaként/[.. .] / Nem látta Nagy Pált senki félni, / Ingani, rangos előtt hunyászni. / [...]/ Hazánk gyülésin mint feketés Egek / Dörgött hatósan...” (Újvári Mihály, GyMSMSL XIII. 11.,12. d.) „Itt Nagy derék Hős, Sopronyi bölts Követ /[...] / Kitűnik / A’ Ragyogás melegült öléből...” (Peretsenyi Nagy László, arad megyei szolgabíró, 1826. máj. 16., GyMSMSL XIII. 11., 12. d.) 1807-ből, mely hasonló Berzsenyi Dániel Felsőbüki Nagy Pálhoz, az országgyűlés alatt című verséhez: ,,A’ mi Cziczero volt régenten Rómának, / Teis, Nagy Hazafi! a’ voltál Budának,/ Herósaink között! /[...]/ Múzsám is, mint járna oszlopai között / Hazám’ Templomának, szemébe ütközött / Talpa egy Kőszálnak, / Klió a’ Történet vésőjét felvette / ’S a talpra ez arany betűket metszette: „Hazafi Nagy Pálnak”!” (GyMSMSL XIII. 11., 12. d.) 1830-ból: „Tovább járván kértem, hogy a Borsiczky s felsőbüki / Nagy Pál s Ragályi nevét is egy oszlopra messük ki. / Nem szabad. — felel — mert ezek igazak, már ottan a / Földön az ő dicsőségük fáklyája fellobbana;” (Illésy 1888, 156.) 1831-ből: „Árpád birtokában ott’, hol Posony’ Vára / Szirtes alapjáról a’ Dunát szemléli/[...] / Hazánk hív Nagyjai / E’ jelenkorból is összesereglettek/ ’S mint dicső Ősöknek széplelkü Fijai / Nemzetünk javára mind munkások lettek./[...] / Nemesis megjelent ekkor — ’s Phidiással „Nagy Pál Hív Magyarnak” — midőn ezt Íratta / Az oszlopra — kiki éljenkiáltással / Ezen tisztelt Nevet sokszor harsogtatta!” (Perlaky Dávid, Bezi és enessei evangélikus prédikátor és Győr, Moson vármegyei táblabíró, 1831. január 25., GyMSMSL XIII. 11., 12. d.; a vers megjelent: Felsőmagyarországi Minerva, 6/4. 255-256.) 1832/36-ból: „Hasztalan, hiába Nagy Pál! / Hazádat árulod már, / Csavard és csűrd beszédidet / Ide s oda forgasd bár! / Ej! ej! a kitől egykoron / Az egész hon várt s reményit, / Hogy-hogy? hát ő? s e hazával / Olyannyira visszaélt? / Ha adsz a közszóra, ha nem / Tettetővé talállak / És már többé színeskedni / Képeddel sem hagynálak.” (Thallóczy 1886, 394.) „így Nagy Pál is huszonötben / Hive maradt szavának, / Éltét kész volt feláldozni / Édes kedves honának. /[...]/ így Nagy Pált harmincadikban / Az arany már vakítá, / Kedves hona védangyalát / Már akkor el is hagyá. / [...]/ Nagy Pál ismét megjelenvén / Ez országos gyűlésre, / Félő, nehogy veszélyt hozzon / Édes honunk népére, / [...]/ Légy hív fia jó hazánknak! / Oh Nagy Pál még van idő / Meg is áld a teremtő!” (Thallóczy 1886, 477.) „A kétszínűk, mint Nagy Pali / [...] / Nem tudom miként másznak ki / A sárból küldői előtt.” (Thallóczy 1886, 560.) „Nagy Pál = Soprony / A’ ki már annyát öli meg / Kisebb vétektül nem remeg.” (Harsányi 1922, 101.) 21 GyMSMSLXIII.il., 13. d. 22 Borsiczky István 1846. február 11., GyMSMSLXIII.il., 12. d. 23 GyMSMGyL IV.A. 1/d., 3. d„ 1827-1832; 4. d. 1833-1834. 24 GyMJVL IV.A. 1055/d., 2. d., 1827-28, 1833-1834. 25 Zánthó vagy Szánthó Mihály az 1832/36-os országgyűlés követe volt Győr város polgármesterével, Czech Jánossal együtt. Szánthó 1819. október 1-jén kapott polgárjogot, 1832-ben városi szenátor, majd kapitány lett. (Baracskai 2007, 47.) 26 A kézirat és a kiadás eltérő szótagszámú sorai: az 1. sorban a kéziratban 9, még a kiadásban 8; a 16. sorban a kéziratban 7, a kiadásban 5; a 20. sorban a kéziratban 7, a kiadásban 8; a 23. sorban a kéziratban 8, a kiadásban 7; a 27. sorban a kéziratban 8, a kiadásban 9; a 45. sorban a kéziratban 9, a kiadásban 8 szótag szerepel. 27 Eszerint a „Ha a’ vész dúl, ha á vész fényit...” kezdetű vers utolsó három strófájának, valamint a Gúnyvers egyetlen versszakának felépítése: 8/7/8/7/8/7/8/718/8/7/7. 28 Emisszárius alatt a XIX. század első felében olyan erdélyi főurakat kellett érteni, akik saját költségükön járták a megyéket és hirdették a reformokat. Majd idővel az országgyűlési ifjak vették át szerepüket, akik — a főurak pénzbeli támogatása jóvoltából — szintén megyéről-megyére jártak és népszerűsítették az új eszméket, mint ahogy ezt Somogyi Antal is tette társaival. Ezt a „lázítás”-t az udvar igen veszélyesnek tartotta, ezért a titkosrendőrség felügyelte az „akciókat”. (Takáts 1929,499.) 29 Az Oberste Polizei- und Zensurhofstelle működése során keletkezett iratok túlnyomó része 1927-ben elégett, de Takáts Sándor a magyar képviselőház levéltárnokaként 1903 és 1918 között iratokat másoltatott. Azokat jelenleg a MOL-ban, a Takáts-hagyatékban őrzik. (Pajkossy 1997, 355.) 30 A titkosrendőrségi iratok szerint 1839-ben egy Wagner nevű színészhez járt, aki pénzért retorikát tanított neki. (Takáts 1929, 503-504.) 31 Az egyik legnagyobb támogatója Batthyányi Lajos volt. (Urbán 1991,217.) De ebbe a körbe tartozott még Deák Ferenc és Wesselényi Miklós is. 32 Az 1839/40-es diétán főként Batthyány Lajos akarta Somogyi Antalt pozsonyi megyei követté választatni, melyre természetesen pénzt is áldozott. (Molnár 1995, 7., Molnár 1996, 3-4.) 91
