Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Két országgyűlési gúnyvers a győri Egyházmegyei Levéltárból
NEMESNÉ MATUS ZSANETT KÉT ORSZÁGGYŰLÉSI GÚNYVERS... Gróf Cziráky Antal (1772-1852) kétszer is feltűnik a versben:16 egyszer néven nevezi a költő, és a már említett Eötvössel kerül egy verssorba, másodszor csak országbírói titulusát említi és II. Rákóczi Györgyhöz hasonlítja, „... ki a’ Tatárt / Ötször Hazánkba hívta: / Mint ez a’ vén Ország Bíró”. Azért kerülhetett a negatív megítélésűek közé, mert udvarbarát volt, és ezt címei is bizonyítják: 1808-ban udvari kancelláriai tanácsos, 1817-ben az udvari kamara alelnöke, 1823-ban tárnokmester, 1827 és 1839 között országbíró, valamint a Kúria alelnöke, 1839 és 1848 között az Államtanács tagja volt. (MNL VI., 248.) Fontos megemlíteni, hogy a magyar nyelv hivatalossá tételét már az 1825/27-es országgyűléstől fogva ellenezte, de ennek ellenére a magyar kultúrát támogatta, hiszen 300 forintot adományozott az Akadémia megalapítására. (Iratok... 1926, 128-130.) Vay esetében első olvasatra szintén felmerülhetne több személy, de a 3. versszak 12. sora egyértelműsíti őt: ,,a’ ki még csak tavali”. Eszerint csak Vay Ábrahámról17 (1789- 1855) lehet szó, aki nem sokkal a vers megírása előtt, 1830-ban szerezte meg a grófi címet. (Nagy 1865,104.) A költő nem szimpatizált vele, Czirákyval és II. Rákóczi Györgygyel említi egy lapon: „... a’ Tatárt / Ötször Hazánkba hívta: / Mint ez a’ vén Ország Bíró, / ’s vele még egynéhány Síró, / A’ többek köztt Gróf Vay, / a’ ki még csak tavali”. A költő kortársai közé tartozik még az 5. versszakban említett gróf Nádasdy Ferenc (1785-1851) váci, valamint báró Szepesy Ignác (1780-1838) pécsi püspök. Nádasdy 1823-tól 1845-ig volt váci püspök, majd kalocsai érsekké választották. 1848-ban nemzeti zsinatot hívott össze, mely miatt neki is bujdosnia kellett a világosi fegyverletétel után. (MKL IX., 427.) Báró Szepesy Ignác katolikus egyházi író, könyvgyűjtő, mecénás volt. 1820- ban erdélyi, 1828-ban pedig pécsi püspökké nevezték ki. Az egyház és a kultúra támogatása szívügye volt, támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát, Pécsett iskoláknak és a jogakadémiának kb. 4000 kötet adományozott, valamint átdolgozta Káldy György bibliafordítását, melyet ingyen osztogatott. (MKL XIII., 185.) Kultúratámogatása a vizsgált országgyűlésen is megmutatkozott: „Becikkelyeztetett báró Szepesi Ignác pécsi püspöknek, az ottani lyceum s jogakadémiára tett alapítványa. A nemzeti múzeum díszépületére 500.000, a Jankovics-féle gyűjtemény megszerzésére 125.000 forint ajánltatott...” (Hőke 1886,186.) Ezen kívül nem lehet figyelmen kívül hagyni a vallási kérdésekben tanúsított vehemensségét sem. Az 1791. évi XXXVI. cikkely18 vitatása során Szepesy nem maradhatott háttérben: „Ámde a főrendeknél, kivált a püspökök s ezek közt a kifogyhatatlan beszédű báró Szepesi Ignác, pécsi püspök, az ottani lyceum nagylelkű alapítója, kinek szépapja, mint buzgó református, fegyverrel védelmezte a miskolci templomot az azt elfoglalni akaró egri kanonok ellen, órákig tartó beszédekkel untatá hallgatóit, miért, midőn a nádor gyöngéden figyelmezteté, nyersen válaszold, hogy őt vallása védelmében senki sem korlátolhatja.” (Hőke 1886, 172.) 83
