Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Horváth József: Három győri "rác" végrendelet a XVIII. századból
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK győri görög nem egyesült egyházközség már a 18-ik század 5-ik tizedéig kebelében megfelelő számú híveket számlált”. (Fehér 1874, 208.) Lényegesen részletesebb ennél Szávay Gyula, aki 1896-ban megjelent munkájában így ír a városba kerülésükről: „A lakosság számát 1607-ben növelték a rácok is, kik Vaicas Száva vezérlete alatt jöttek Győrbe s a káptalan Újvárosban a máig is róluk nevezett utczában telepítette le őket. Szerződésileg biztosítva lett részükre 1612-ben a szabad bíróválasztásijog és a városi hatóságtól való teljes függeüenség. Földesuruk a káptalan volt s minden ház után évenkint 3 frt földesúri adót fizettek a káptalannak. A ráczok körülbelül 54 házban laktak, hogy e házak nem valami nagyok lehettek, kitűnik abból, hogy egyikük 1611-ben 13 írtért adta el házát.” (Szávay 1896,106-107.) Szávay Gyula közli a győri székeskáptalannak a rácokkal kötött, 14 pontból álló szerződését is, melynek több pontja érinti az öröklés, illetve ingatlan adás-vétel kérdését — ezt éppen a végrendeletek vizsgálata szempontjából érdemes figyelembe vennünk. A szerződés 5. pontja pl. azt mondja ki: „Ha mely Rácz magua szakattul hall megh, Magiar Orszagh Toruenie szerent az Marhaia Captalanra szallion.” A szerződés kitér az idegen rácok befogadásának feltételeire is; a 13. pontja pedig arról intézkedik, hogy „Hazakat is hirünk nélkül se egimasnak, se masoknak el ne adgiak, hanem Városunknak szokassa szerent hírünkre tegiek, hogi tudgiuk kik laknak varosunkban.” (Szávay 1896, 271-272.) Győr város történetének XX. században működött kutatói közül két szerző kétkét munkáját mindenképpen meg kell említenünk. Jenei Ferenc 1959-ben megjelent dolgozatában érintette először a rácok ide kerülésének kérdését. Leírása több ponton megegyezik a Szávay Gyula munkájából fentebb idézettekkel; hozzáteszi viszont azt is, hogy a Délvidékről felvándorolt és a székeskáptalan engedélyével letelepedett rácok a „mai Bálint Mihály, egykor Rác utcában építették fel házaikat”. (Jenei 1959, 118.) Egy bő évtizeddel később publikált nagyobb tanulmányában Jenei Ferenc jelentős részben megismétli az általa korábban leírtakat; jobban hangsúlyozza viszont azt, hogy az 1612. július 27-én megkötött szerződés „a rácoknak községi önkormányzatot biztosított”, amit „a város és a céhek törvényeihez hangoltak. Ez az ősi magyar lakosságba való beolvadásukat elindította, noha a rácok néhány év múlva, mint katonák, magukat a vár főkapitányának hatósága alá helyezték”. (Jenei 1971,139.) A másik, e téma kapcsán feltétlenül megemlítendő kutató Gecsényi Lajos, aki ugyancsak több munkájában tett említést e népcsoportról. 1978-ban megjelent, a XVI—XVII. század fordulójának győri gazdasági és társadalmi változásait vizsgáló tanulmányában éppen csak érinti a kérdést, megállapítva: „A betelepülők számát ma már nem lehet meghatározni, de — Villányi Szaniszló becslését elfogadva — 1610-ben, az adómentesség végén kb. 54 házat tekinthetünk a rácok által lakottnak.” (Gecsényi 1978, 11.) Nem érdektelen talán utalnom arra, hogy ezen idézethez egy hosszabb lábjegyzet is tartozik, melyben a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy a rácokat minden valószínűség szerint katonai céllal telepítették le Újváros-58
