Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Nemes Gábor: "…a mikor az korcsmának ideie let utolna" A győri káptalan újvárosi borkimérése a XVII. században
ARRABONA 2011. 49/2. TANULMÁNYOK gyei esküdtet is. Kónyi István lovas alhadnagy pedig egy olyan házat bírt, ahol több bérlő is bort mért. Hogy ebben megakadályozta-e valaki, abban már eltértek a vélemények. A tanúk többsége egyértelműen megjegyezte, hogy a bormérés erőszakos akadályozása az új élésmester, Johann Haas „újítása”. Vannak persze néhányan, akik megkísérelték kimenteni e vétek alól az élésmestert, így pl. Esterházy János, vannak olyanok is akik — a jól értesültség hiánya miatt, vagy esetleg a feljebbvaló bosszújától félve — nem emlékeztek, így például Király János győri harmincados és Stocz Pál, Széchényi György érsek győri provizora. Az erőszakos viszszaéléseket is szép számban megerősítették a tanúk, például Gencsi főapát, Nagy Ferenc győri hadbíró, Semberger Mihály Győr megyei esküdt. Bellechich Mátyás győri polgár szerint Johann Haas a pincéket hatalmasul elfoglaltatta, és saját hasznára kezdte el a zsákmányolt bort mérni; ezt Csetényi alias Deák Mihály lovas alhadnagy is megerősítette azzal kiegészítve, hogy az élésmester officiálisai a pincék zárait és reteszeit erőszakkal leverték. Több tanúvallomásból — pl. Lakócsy Gáspáréból és Sebessy Mártonéból — kiderül, hogy német officiálisok időről-időre bort és sört mértek az újvárosi kimérés ideje alatt, Fördős Péter lovas alhadnagy szerint épp egy káptalantól bérelt házban. Bár a káptalan megakadályozta ezt, de a bűnös élelmezési tiszteket felmentették. Másokkal szemben azonban a törvény nem volt ilyen elnéző. Karcsay János újvárosi lakos meg is jegyzi — sokat sejtetően —, hogy ha valaki egy pinten is megpróbált túladni, azt keményen megbüntették. Orsich János és Kónyi István is emlékezett egy esetre, amikor egy bizonyos Nagy András a káptalan bormérési ideje alatt 300 urna bort csempészett. A 700 forint értékű árut bizony mind elvesztette, a káptalan azonban szánakozásból és a vétkes szüntelen könyörgésére kisegítette 100 tallérral. Az ügyről szerencsére a pórul járt csempész özvegyének, Kovács Orsolyának levele is tájékoztat minket.37 (1. kép) Az özvegy 1647 februárjában írott levelében elismerte, hogy a káptalan bormérési ideje alatt Újvárosban bort mértek, és büntetésül 160 akó nedűjüket a kanonokok a pincéjükből elvitettek. Orsolya asszony azzal mentegette magát, hogy gyermekük török fogságban van, és ezért minden bizonnyal nagy szükségük volt a pénzre. A káptalan — akinek eljárását a nádor is helyben hagyta — nagy jóindulatáról tett tanúbizonyságot, hiszen az elkobzott borokért 150 magyar forintot adott a sanyarú sorsú asszonynak. Bármennyire is erőszakos volt Johann Haas von Hochburg élésmester, kitartása meghozta a gyümölcsét. 1674. április 2-án a káptalannal olyan megállapodást kötött, mely szerint egészen addig, amíg e tisztet betölti, minden évben bérbe veszi az újvárosi bormérést 300 forintért, melyet Szent György napján fizet ki.38 A folyamatos bérlés igen kényelmes volt Haasnak, hiszen ez egyik évben megmaradt bormennyiséget gond nélkül eltárolva eladhatta a következő évben is, legalábbis erről tanúskodik az élésmester fizetési hajlandósága felől igen szkeptikus káptalan 1675 telén írott levele.39 36
