Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Recenziók
ARRABONA 2011.49/2. RECENZIÓK A következő részben a vas és a bronz technikáit részletezi. A kovácsoltvasról megjegyzi, hogy a díszítő ipar leginkább kézügyességet megkövetelő mestersége. A bronzzal kapcsolatban sajnálatát fejezi ki, hogy a modern díszítésben nem alkalmazzák. Az utolsó fejezet az ékszereké és az ötvöstárgyaké. A nemesfémekről és a drágakövekről, majd a díszítési technikákról (pl. trébelés, cizellálás, zománcozás) ír. Lezárásként Verneuil kiemel néhány gondolatot a könyvből, és azokat ki is egészíti. Ezek mind az Art Nouveau meghatározó pontjaiból fakadnak. Inspiráció szempontjából említi a mikroszkóppal megfigyelhető formákat, az ásványtant, a botanikát és az állattant. Megjegyzi, hogy a természet a művész kifogyhatatlan forrása, ezért kell alaposan tanulmányozni. Itt újra említi, hogy mindenkinek a saját temperamentumának megfelelően kell alkalmaznia a motívumokat. Arra is figyelnünk kell, hogy olyan motívumokat használjunk, amelyeket saját országainkban fellelhetünk. Nem szükséges egzotikus növényeket ábrázolni, a forma érthetőbb és egyszerűbb lesz, illetve kapcsolatban áll mindennapi életünkkel, ha a körülöttünk élő növényekből alakítjuk ki. Ezekből is jobb, ha az egyszerűbbeket választjuk, a nemes növények alkalmazása már úgyis elcsépelt. Itt hivatkozik arra, hogy a középkorban is ábrázoltak vadon élő növényeket. A könyv egy kérdéssel zárul, mely a szerző által folyamatosan hangsúlyozott egyszerűséget emeli ki újra, és így talán mindenek fölé: Valójában nem az egyszerűség a legszebb a művészetben? 2. kép. A levelek különböző pozícióit szemléltető ábra, 5. ábra, 6. oldal 241
