Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)

Tanulmányok - Giber Mihály: Egy alig ismert egyházi emlékünk - középkori templom a győri Káptalandombon

GIBER MIHÁLY EGY ALIG ISMERT EGYHÁZI EMLÉKÜNK... lül újabb, és alaprajzon szintén jelöletlen kutatóárkokkal). Az észak-déli irányú utó­lagos fal nyugati oldalán egy lekoptatott kőfelületnek vagy kőpadlónak mutatkozó és az ásatás kezdetén annak nevezett felület vált szabaddá, melyről csak a feltárás folytatásakor derült ki, hogy egy széles sávalapozásról és annak tetejét alkotó fe­lületről van szó. A felületen négyzet alaprajzú pillérek csekély maradványát is meg­találták. (Kozák 1982,117.; Templom 1981; Ásatási napló, 11-13.; Templom 1981, 24. fotótábla, 2. és 3. képek.) Az alapozás további vizsgálatára annak nyugati ol­dalán végzett szintsüllyesztés után volt lehetőség. Az alapozás falazata — melybe fogrovatos és hengertagos faragott köveket is befalaztak (4. kép) — egyértelműen elválik mind a déli, mind az északi templomfal alapozásától, annál tehát későbbi épí­tésű. (Templom 1981, 4. sz. rajz, 4. metszet, 40/a fotótábla 2. kép, 46/a fotótábla, 2. kép, 47. fotótábla, 2. kép.) Az alapozás tetejének tisztítása, illetve az említett szintsüllyesztés során egy keményre taposott járószintszerűnek meghatározott réteg átvágása során már az ásatás második hetében sírok is mutatkoztak. Ezek némelyike már az em­lített pillérmaradványok között, illetve a közöttük lévő kőfelület felső sorába vájva mutatkozott. A templom nyugati részén elhelyezkedő sírok döntő többsége azonban a pillérek alatti alapozás és a templom eredeti nyugati fala közötti terü­leten került elő.8 (3. kép) További mélyítés során újabb és újabb sírok, majd a templom északnyugati sar­kában egy átlós helyzetű 75 cm széles kőfal került elő. (5. kép) Ennek a falnak a visz­­szabontott koronájára egy fekete, a leletanyaga alapján V. századra keltezett réteg futott rá, melyet az 1. sz. kutatóárok nyugati részének mélyítésekor találtak (az árok, valamint az I. és II. szelvények területe itt alighanem fedte egymást). A fal a felette átfutó, tehát visszabontása utáni réteg leletanyaga alapján római korinak bizo­nyult. A római kori falat a templom kváderkövekből épült falának alapozása az északi és nyugati oldalon is átvágja.9 1981-ben teljesen kitisztították az épület keleti részét (6. kép), ahol teljes ép­ségben lévő téglapadló került elő a tér akkori szintjéhez viszonyítva 1,15-1,18 m mé­lyen. A padló téglái 30,5x15-16,5x7-7,5 cm-esek voltak, a rajtuk látható jelet ek­kor még egybevont CD monogramként azonosították. A félköríves szentély záradékában egy téglából és kőből épült lépcső (7. kép) helyezkedett el, ami a szentélyzáradék felől vezetett a templom belsejébe.10 A keleti rész oldalfalait a feltáráskor meglévő magasságukig vakolat borí­totta.11 Megállapították, hogy a téglapadló, a hajóba később beépített észak-déli irá­nyú fal (azaz az új nyugati homlokzati fal) és a falak belső oldalát borító vakolat egy­idős. (Templom 1981; Ásatási napló, 5.) A hajó északkeleti sarkában egy falpillér maradványa is előkerült, melyet Ko­zák Károly a diadalívhez tartozónak vélt, de ugyanilyen falpillér részlete a délkeleti sarokban is megmaradt. (Templom 1981; Ásatási napló, 15-16. és 18. oldalak, 56. fotótábla képei.) 129

Next

/
Oldalképek
Tartalom