Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
ARRABONA 2011.49/2, TANULMÁNYOK tegóriába tartozó, kvalifikált szakmunkás és tisztviselői réteg által lakott Gyárvárosban erős verseny alakult ki a szociáldemokrata és keresztényszocialista jelölt között. (Szakái 2002,348.) A képviselői megbízólevél átadására július 4-én került sor. Az újdonsült szociáldemokrata képviselő bemutatkozó beszédében hangsúlyozta, hogy Győr város egész lakosságát kívánja képviselni. Igyekezett megnyugtatni a polgárságot, hogy ő az angol mintájú gyakorlatias szocializmust képviseli, „amelyik nem kommunizmus és nem anarkizmus [ti. anarchizmus] ”.s Beszédében utalt arra, hogy elsősorban a népjólét kiterjesztését, a városi szegénység enyhítését tekinti feladatának, mert „sehol annyi szegény embert, polgárt és munkást nem láttam, mint Győrött”.6 Országgyűlési képviselősége alatt Malasits végig arra törekedett, hogy saját példájával bizonyítsa azokat a szavakat, amelyeket első megválasztása után, megbízólevele átvételekor mondott: „lehet valaki jó szocialista és jó magyar, jó szocialista és jó polgár, jó szocialista és hű fia az egyházának”.7 A hatás nem maradt el, mert az 1926-os választáson Győr lakossága ismét Malasitsot választotta a város egyik országgyűlési képviselőjévé. (Kerekes 1929,426.) Később még három alkalommal választották be a Tisztelt Házba: 1931-ben, 1935- ben és 1939-ben. (Hubai 2002. III. 589.) A munkásság mellett, alternatíva hiányában, a polgárság liberális vagy polgári demokrata érzelmű része is rendre Malasitsra szavazott. A politikus Malasits sokrétű közéleti feladatot látott el: országgyűlési mandátuma mellett tagja volt Győr-Moson megye és Győr város törvényhatósági bizottságának, emellett a vasasszakszervezet egyik vezetőjeként fontos szerepet játszott a párt és a szakszervezeti bázis közötti közvetítésben. Egyéni karakterénél, felelősségteljes közéleti pozíciójánál és gyakorlatiasságánál fogva a szocdem párton belül a mérsékelt, óvatos reformpolitika híve volt. Korrekt stílusban, higgadt érvekkel bírálta a kormányzatot, és mindig kiállt a munkások, a munkanélküliek, vagy a harmincas évek végétől és a második világháború idején a zsidók, a munkaszolgálatosok és a politikai üldözöttek mellett. Az angolszász szocializáción, a pragmatizmuson alapuló elvi antikommunizmusából, amelyet a Tanácsköztársaság, és az arra következő terror élménye is táplált, soha nem engedett. Malasits pártja más kiváló politikusaival, Peyer Károllyal, Miákits Ferenccel, Mónus Illéssel együtt úgy vélekedett, hogy minden forradalmi, radikális kísérlet a munkásság politikai és gazdasági emancipációjának esélyét teszi kockára. Mentalitására jellemző, hogy az 1926-os választási kampány során, egy győri népgyűlésen Malasits konzekvensen „polgártársnak” szólította a jelenlévőket. A tömegből néhányan „munkatársat” kiáltottak, mire megjegyezte, hogy a „polgártársban” a munkások is benne vannak, és „maga tiltakoznék az ellen, ha valaki a munkást nem polgárnak tekintené”.8 Malasits nemcsak választóinak a tiszteletét vívta ki, hanem a parlamentben is, párthovatartozástól függetlenül, népszerűséget szerzett. 114
