Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/2. (Győr, 2011)
Tanulmányok - Paár Ádám: "Jó szocialista és jó polgár". Egy Horthy-korszakbeli munkáspolitikus pályája
ARRABONA 2011.49/2. TANULMÁNYOK megalapozott rendszer”, amelyik megkötné a reformerek kezét, hanem nyitva áll a továbbfejlesztés lehetősége, érezhetően rokonszenves volt Malasits számára. (Malasits 1912-1913, 541.) A közéleti pálya kezdete Hazatérését követően Malasits csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz. 1900. április 15-16-án az MSZDP VII. kongresszusa a vezetőség tagjai közé választotta. (Varga 1999, 568.) Ezzel Malasits előtt megnyílt az út ahhoz, hogy a munkásmozgalom hivatásos politikusainak sorába lépjen. Igazi családja azonban a vas- és fémmunkások szakszervezete volt. Az I. világháború idejére tehető Malasits politikusi „debütálása.” A Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének titkáraként azt követelte a hadügyminisztertől, hogy zárja ki a katonai szállításokból azokat a gyárakat, amelyeknek tulajdonosai „munkásaiknak túlságos alacsony bért fizetnek, és azokat embertelen munkaföltételek mellett dolgoztatják”. (Malasits 1914-1915, 490.) Malasits emlékeztette a minisztériumot arra, hogy a munkásság hűségesen teljesítette hazafias kötelezettségét, ennek ellenére „nem részesül abban a védelemben, amelyben osztrák vagy német társaiknak van része”. (Malasits 1914-1915,493.) Sikerült elérnie, hogy a minisztérium rendeletben kötelezte a hadiszállítást végző gyárakat, hogy a törvényesen megállapított bért fizessék munkásaiknak. (Malasits 1914-1915, 490.) Malasits részt vett a háború idején megalakult Munkásügyi Panaszbizottság munkájában. (Horváth-Hubai, 1999, 350.) A munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek, valamint a kereskedelemügyi és a pénzügyi tárca által alkotott háromoldalú érdekegyeztető testület volt hivatva elsimítani a munkaügyi konfliktusokat. Az őszirózsás forradalom újabb fordulatot hozott Malasits életében. A Károlyi Mihály vezetésével, szociáldemokrata részvétellel megalakuló kormány kinevezte munkaügyi kormánybiztossá. (Varga 1999,425.) A Tanácsköztársaság bukását követően, bár annak politikájával nem értett egyet, megjárta a zalaegerszegi internálótábort. Innen hamarosan kiszabadult, és az internálótáborból útja a miniszterelnöki dolgozószobáig vezetett: Teleki Pál miniszterelnök tárgyalópartnereként az egyesülési és gyülekezési jog biztosítását követelte a munkásság részére. (Varga 1999, 425.) Malasits a munkásságnak tett engedmények biztosításának fejében kész volt elfogadni az ellenforradalmi rendszert. Ebben alighanem szerepet játszott a Tanácsköztársaság 133 napos voluntarista kísérletének kudarca, amely beleégett a szociáldemokrata párt idős nemzedékének képviselőibe, és megerősítette őket a kommunista politika elutasításában. A Tanácsköztársaság időszakában a Peidl Gyula, Miákits Ferenc és Peyer Károly személye körül csoportosuló ún. szakszervezeti szárny bírálta a tanácskormány politikai akarnokságát és gazdasági dilettantizmusát. A tanácskormány bukását követően a régi szociáldemokrata pártvezetés nagy része emigrációba kényszerült, így 112
