Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Joan Cabello: Vaja középkori temploma
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK déli falában két kőkeretes ablakkal megvilágított szentélyt építettek, melynek északi oldalához dongával fedett sekrestye kapcsolódott.45 (17. kép) A sekrestye keleti fala előtt oltár állott. A sekrestye ajtónyílásában egy reneszánsz tagozatos kőkeretet helyeztek el. A több rétegben fehérre meszelt — a boltozat idejéből származó — vastag vakolat kiforduló széle a meredek boltozati mező nyomvonalát jelöli ki.46 A szentély déli falában látható szegmensívvel lezárt nagyméretű falifülke és az északi fal szentségtartó fülkéje eddig is ismert volt. Az utóbbit profilos kőfaragványokból állították össze, ám tagozatait utóbb lefaragták, keleti szárkövét pedig eltávolították. Ebben az építési szakaszban emelték meg a korábbi hajó falait, falazták be résablakait, építették meg a két, ma is látható, nagyméretű, minden bizonnyal mérműves ablaknyílást. A külső homlokzati falakat új, fehére meszelt, aránylag vastag vakolattal fedték. A hajó nyugati falában, a korábbi bejárat helyén szintén egy reneszánsz tagozatos — a korábbinál szélesebb és magasabb — kőkeretes ajtót képeztek ki. A közvélekedés szerint a nyugati (és a sekrestye-) ajtó kőkerete a közeli reneszánsz kastélyból származik, ami ellen több megfontolásra érdemes érv is szól. A XVI. század végén épült kastélynak eleve ismerjük az összes nyíláskeretét. Tagozataik profilja nem is hasonlít a templom nyugati falában elhelyezett, inkább a XVI. század első felére-közepére datálható faragványok tagozatára. (4. rajz) Miután a kőkeret a torony 1791 körüli felépítését megelőzően került elhelyezésre, már csak azért sem származhat a kastélyból, mivel annak átépítésére majd csak a XIX. század második felében került sor, amikor — néhány kivételével — az összes ajtó- és ablaknyílás kőkeretét kiemelték, majd azokat az új ablaknyílások könyöklőfalaiban helyezték el.47 (Cabello 2008,107., 109.) A következő építkezésre alig száz év múlva, már a XVII. század első évtizede után sor került. Minden jel szerint ekkor az elhanyagolt állapotban lévő templomot rendbe rakták.48 Nemcsak a szentély statikailag bizonytalan kőbordás boltozatát bontották el, hanem a sekrestyét is, amelynek ajtónyílását a kőkeret eltávolítása után elfalazták. (18. kép) A hajó alighanem romos pilléreit is eltávolították, helyükön újakat falaztak fel. A falkoronát is kijavították, majd az épületet egyazon magasságban kialakított famennyezettel fedték le.49 Ehhez az építkezéshez köthető a nyugati bejárat északi szárkövének pótlása is.50 Ezután a templom tömeg- és alaprajzi elrendezése egészen a XVIII. század végéig — amikor is felépült a nyugati torony — nem változott.51 A templom helyreállítása 2011 végén fejeződött be. A terveket Oltai Péter építész, a rajzokat Pisch Ildikó készítette. (19. kép) 86
