Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
T. Bíró Mária: A kézikötés tárgyi bizonyítékai a római korban
ARRABONA 2011. 49/1. TANULMÁNYOK A varrótűknek meghatározott tűket a leggyakoribb és legjellegtelenebb leleteknek tartjuk. Ha azonban összehasonlítjuk a számukat a varrótűkhöz képest jobban kutatott hajtűk tömegével, nyilvánvalóvá lesz, hogy a varrótű (kötőtű) jóval ritkább leletnek számít, bár a két tárgytípus előállítása ugyanazokból az állatcsontokból és hasonló technikával történt. Emellett a két leletcsoport előfordulási aránya is jelentősen eltér településenként. Mellékelt grafikonjaink négy település anyagát illusztrálják (Aquincum, Gorsium, Brigetio, Intercisa). (10. kép) Mind a négy településre jellemző, hogy a hajtűk száma messze meghaladta a kötőtűk számát. A legtöbb kötőtű Aquincumban volt (20,6 %), a legkevesebb Intercisában (6,6 %) az eltérés szignifikáns. Eredményeink kiértékelésénél és a végkövetkeztetésnél természetesen figyelembe kell venni, hogy az új ásatásokkal állandóan gyarapodó és növekvő halmazokat vizsgálunk, valamint attól sem szabad eltekintenünk, hogy a csonttűk mellett fából készült tűket is használhattak. A mért arányszámokat megerősíthetjük kontrollcsoportként a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében található szőnyi (Brigetio) és a dunapentelei (Intercisa) leletekkel. A Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött tárgyak között a kötőtűk aránya 12 % volt, a 88 % hajtűhöz képest, de ha a gyűjtemény anyagából kiemeljük a dunapentelei és az ószőnyi leleteket, már megközelítőleg ugyanazokat az arányokat mérjük, mint az Intercisai és a révkomáromi Múzeumban, valamint a tatai Kállay-Gyűjteményben. (11. kép) Grafikonok alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk kötőtűnek definiált leletek száma Aquincumban a legmagasabb, viszonylag többet használtak a provincia belsejében levő településen Gorsiumban is, amelynek csontipara különösen kiemelkedik a pannoniai települések közül. Ez a településenként erősen eltérő arány is azt támasztja alá, hogy a ruhajavításnál és foltozásnál kevésbé triviális kézimunkák elkészítésére szolgáltak, hiszen a varrótűk esetében nehéz elképzelni, mi magyarázhatná a településenként ennyire eltérő gyakoriságot. A kötésre alkalmas eszközök száma természetesen nem önmagában érdekes, hanem azért fontos, mert tényleges textil leletek hiányában ezeken keresztül lehet Aquincum Gorsium ■ hajtű ■ kötőtű ■ hajtű ■ kötőtű Intercisa Brigetio ■ hajtű ■ kötőtű ■ hajtű I kötőtű 10. kép A csont hajtűk és kötőtűk aránya római településeinken 66
