Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Balassa Krisztina - Kiss Melinda: A Storno család egykori régészeti gyűjteménye
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK gadalmi oltárt és relieftöredéket. A város eladta az előkerült épületköveket, amikkel együtt sajnos néhány faragott oltártöredék is egy közeli villa alapzatába került. Az ásatás további részében sok edénytöredéket, továbbá ékszereket, pénzeket és mécseseket tártak fel. A kövek a megegyezés szerint a várost illették, az apró leletek nyomát azonban a Storno gyűjteményben találjuk meg. Storno Miksa az ásatásról és a leleteiről cikket is írt (Storno 1941), valamint jelentést küldött a Magyar Nemzeti Múzeumnak és beszámolt a helyi újságoknak is (pl. Soproni Hírlap). Az ásatás és eredménye később a helyi sajtóban kisebb nyilatkozatháborút indított el.17 1927-ben a „Warishon” (Váris, Károly-magaslat környéke) kerek sírépítményt (ő sírkápolnának nevezte) tárt fel a római kori út közelében, majd erről leírás és három rajz kíséretében jelentést tett a Műemlékek Országos Bizottságának. Sopron környékén széles körben ismert lehetett régészeti érdeklődése, mert 1937-ben a tulajdonosok őt kérték fel, hogy a közeli Harka községben ásatásokat végezzen azon a helyen, ahonnan már jó ideje kerültek elő kövek, téglák. Nagyon gyorsan oszlopbázis és márvány oszlopfő bukkant elő ásójuk alól, majd rengeteg vasszeg és római edények töredékei is. Az októberben és novemberben zajló ásatásról ásatási naplót vezetett, a munkát eredményesnek ítélte.18 1938-ban kora vaskori lelőhelyre bukkant szintén Harkán, ahol egyéb leletek mellett egy nagyméretű tűzikutya töredékeit gyűjtötte be. Mindkét ásatásáról cikket jelentetett meg. (Storno 1942a; Storno 1942b) Az 1930-as években Storno Miksa nemcsak a harkai ásatásokon gyűjtött leletekkel gazdagította a régészeti gyűjteményt. 1933-ban, majd 1938-39-ben figyelemmel kísérte a soproni belváros csatornázási munkáit, melyek leginkább a Fő tér környékét érintették. Ennek eredményeként nemcsak sok lelet került a birtokába, hanem értékes megfigyeléseket is tett az előkerülő épületmaradványokról. (Storno 1938) 1935-ben felmerült, hogy a gyűjteményt a nagyközönség számára is elérhetővé kellene tenni. Storno Miksa levelet intézett Sopron városához nyilvános képtár és magánygyűjtemény létesítése ügyében, melyben a következőket írja: „Az a nagyszámú régészeti és művészeti anyag, melyjelenleg a Bécsi út 5. számú házban lévő Storno-műteremben van felhalmozva, helyszűke miatt nem találhat olyan elrendezést, mint amilyent egyrészt az anyag megkívánna, másrészt így az érdeklődő közönségnek sem mutatható be megfelelő módon.” Elképzelése szerint a Bécsi út 5. számú ház földszintjén, a műterem mellett állítaná ki a régészeti anyagot: „A földszinten lévő helyiségek pedig nagyon alkalmasak volnának lapidariumnak és régiségtárnak, ahol a praehisztorikus és római régiségek lennének kiállítva.”19 Terve azonban nem valósult meg. 1938-ban a régészeti anyag jelentős tárggyal gyarapodott, ami ugyan nem soproni vonatkozású, de párhuzamai ismertek voltak az országban. Egy római kocsi rúdvégét díszítő bronz figurát kapott egy tüzértől az olaszországi Annese-ből. A tárgyat 1917-18-ban találták, mikor az ajándékozó tüzér a fronton szolgált.20 (8. kép) Az 1940-es évtized nem kedvezett sem a gyűjteményi munkának sem a tárgyi anyag állapotának. Nem tudni pontosan milyen okok miatt, de még 1943-ban fel44
