Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Vályi Katalin: Hőlégfúvó kemence Szer monosotrában
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK agyaggal tapasztott kéményt láthatunk Berry herceg hóráskönyvében február hónap ábrázolásán, a 15. század elejéről. Másik példaként Tiroli mester Mária születése oltárképét említik, a 15. század végéről. (Horn - Born 1979, II. V. 128.) Az ideális monostor alaprajzot megtestesítő Szent Gallen-i tervrajz a fűtőberendezések szempontjából is nagyon tanulságos számunkra. Három épülethez kapcsolódik hypocaustumszerű fűtőberendezés: a kolostornégyszög keleti szárnyán a földszinten melegedő, az emeleten hálószoba rendeltetésű épületrészhez, a novíciusok házához és a kórházhoz. Mindhárom helyen teljesen azonos módon jelöli a tervrajz alkotója a fűtés jellemző részleteit: az épülethez kívülről csatlakozó kemencét és ugyanazon a falsíkon az épületrész távolabbik végén, a kemencétől és a faltól is távol a kéményt. Az első meglepetést az okozza, hogy a kemence nem a fűtendő helyiség alatt van. Márpedig valamennyi eddig megismert példánknál alapszabály volt, hogy a kemencét a fűteni kívánt szoba alá süllyesztették. A tervrajzot elemző szerzőpáros leszögezi, nincs semmi okunk arra, hogy padló alatti kemencéket tételezzünk fel. Ugyanis sehol a tervrajzon nem szerepel semmi, ami az épületek alatt lett volna. (Horn - Born 1979, 131.) Az egymástól távol elhelyezett kemence és kémény között a hőt és a füstöt is a falban elhelyezett csatornákon kellett, hogy vezessék. így a helyiségek fűtését is a falakban és esetleg a padló alatt is elhelyezett csatornákban áramló meleg levegő biztosíthatta. Kérdéses azonban, hogy pontosan milyen módon történt a helyiségek felfűtése? Dupla padlója lett volna a szobáknak, ami közé bevezették a meleg levegőt? Vagy csak a szimpla padló kővagy téglaanyagát melegítette fel a padló alatti csatornákban áramló forró levegő? Esetleg nem is a padlót, hanem csak a falakat melegítették? Erre sajnos nincs utalás, nem szerepel sem a padló, sem a falak szerkezete, elkészítésének a módja. Lehetséges azért, mert annyira köztudott dolog volt, hogy említést sem érdemelt. A Szent Gallen-i alaprajzról kikövetkeztethető iménti fűtésrendszernek régészeti emlékei is ismertek. A fentiekben már említettem az esztergomi királyi palota 12. század végi falaiban futó csatorna járatokat. (H. Gyürky 1996, 100.) Még ennél is nyilvánvalóbb példát szolgáltat a jénai domonkos kolostor. Itt a fűtőkemence egyetlen, központi boltozati nyílásán olyan zárókő feküdt, amelybe 16 irányba induló cső számára volt belefaragva a csatlakozási lehetőség. A padló alatt, téglából épített légcsatornákon vezették a forró levegőt a fűtendő helyiség különböző részeiig. A templom irányába is vezetett egy légakna, ezért felmerült a gyanú, hogy a távolabb, északra fekvő templomot is fűthették? Erre nem sikerült bizonyítékot találni. (Mühlmann 1958, 303.) Végezetül még egy kérdést kell megválaszolnom. Mit fűtött a szeri kemence? A kolostorépületekben talált fűtőberendezések szinte minden esetben a refektóriumot fűtötték. Kivételt csak a budai domonkos kolostor iskolaépülete, és a Szent Gallen-i tervrajz kórháza, valamint noviciátusa jelent. Szeren a monostortemplom déli oldalán feltárt kolostornégyszögben azonban nem került elő fűtőkemence. Igaz, hogy valamennyire a kolostor lakóépülettömbje is rendhagyónak tekinthető. A kolostorok általánosan elterjedt, évszázadokon át megőrzött alaprajzi 382
