Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Vályi Katalin: Hőlégfúvó kemence Szer monosotrában
VALYI KATALIN HŐLÉGFŰTŐ KEMENCE SZER MONOSTORÁBAN fal, ettől délre nyitott a nyugati oldala. A nyitott szakasznak azonban kb. a közepén a fal vonalának a folytatásában egy pillér maradványait találtuk meg. Ez azt bizonyítja, hogy ezen a falszakaszon két boltív — egy szélesebb és egy keskenyebb ajtónyílás — nyílott nyugati irányba. Éppen ezzel egy vonalban, szorosan a keleti fal belső, nyugati széléhez igazítva került elő a szóban forgó kemencénk. Valószínű, hogy éppen a kemence miatt alakították ki ilyen különleges módon ezt a helyiséget is, akárcsak az előtte lévő 2. helyiséget. Maga a kemence egyedülálló Szeren, mivel hasonló szerkezetű berendezést sem a kolostor, sem pedig a kora Árpád-kori település kemencéi között nem találunk. Az egész kemencét teljesen a korabeli járószint alá mélyítették, egy függőleges oldalfalakkal kialakított aknába, annak az oldalfalai mentén építették meg. A108 x 170 cm-es, téglalap alakú kemence kettős oldalfallal épült: a külső, szögletes és a belső, ovális alakú oldalfal kötésben volt egymással. A téglák között sárga agyagot használtak kötőanyagként. A boltozat a belső, ovális alaprajzú oldalfalra támaszkodott. A boltozatban az élére állított téglák közé az agyagba öklömnyi kavicsokat tettek. A kemence sütőfelülete is téglákból készült, vékony agyagréteg borította, rajta 0,5 cm vastag hamu- és faszénréteggel. A kemence sütőfelülete alig, az oldalfalai és a boltozata viszont erősen át volt égve. A kemence szájnyílása szokatlan arányokat mutatott: kb. 50 cm széles, viszont 70 cm magas. A kemence teljes magassága a boltozat tetejéig: 95 cm. A kemencebelső betöltésének az alsó, kb. 40 cm vastag rétege kemény, törmelékes föld volt, ami mesterséges betöltésnek tűnt. Ebben a rétegben cserépbográcsok töredékein kívül állatcsont, valamint egy hengeres oszloptöredék is volt. Mindkét oldalán kitéglázott, kb. 2 méter hosszú előtér csatlakozott hozzá a déli oldalán. Az előtér alja a kemence felé lejtett. Az előtér keleti oldalfala 2 méter hosszan ki volt téglázva. A kemence szája előtt 55 cm-rel a téglafal megszakadt: egy 12 cm szélességű hiátus jelentkezett benne. A munkatér keleti oldalfalát dél felé, lépcsőzetesen mélyülve elpusztították, a kolostor falának a kitermelése során keletkezett habarcsos omladékréteg került a kibányászott téglák helyére. A szemben lévő, nyugati oldalon csak a szájnyílás előtti fél méteren raktak téglákat a munkatér falához, majd itt egy keskeny cölöplyuk zárta a falazást. A további szakaszon egy nagy gödör vágta az előtérnek ezt az oldalát — ez azonban nem hatolt le olyan mélyre, hogy a teljes falazást elpusztíthatta volna. Valószínű tehát, hogy ezen az oldalon eredetileg sem volt tovább kifalazva a munkatér—vagy esetleg itt hirtelen kiszélesedett a munkatér nyugati irányba. (2. kép) Az előteret a kemence használatának megszűnte után leletekkel teli, törmelékes földdel töltötték fel. Mivel nem tudhatjuk, hogy honnan hozták a földet, a belőle előkerült leletanyag nem vonatkoztatható biztosan a kemence használati idejére, hanem a monostor alatt rejlő kora Árpád-kori település bármelyik, már régen betöltődött objektumából is származhat. A kemence kronológiája szempontjából perdöntő, hogy a kolostorfal kiszedésekor keletkezett habarcsos omladékréteg az alapozási árok mellett belefolyt a kemence előterébe is. Ugyanez a pusztulási réteg a kemence keleti felére is ráhúzódott — tehát a kemence a kolostorépülettel egy idő-375
