Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Tomka Gábor: Beszámoló az Árpás és Mórichida határában 1998 tavaszán végzett régészeti megfigyelésekről
TOMKA GÁBOR BESZÁMOLÓ AZ ÁRPÁS ÉS MÓRICHIDA HATÁRÁBAN 1998 TAVASZÁN... hetett. Móric alnádor majd királyi asztalnokmester fia, II. Móric a Sajó menti csatában megmentette IV. Béla életét. A király bizalmi embereként 1246-1250 között az asztalnokmester tisztségét töltötte be, végül a tárnokmesterségig emelkedett.32 Móric comes rábai házánál Roland nádor 1256-ban adott ki oklevelet (MÓL Dl.61146.), melynek helyszínét az alapján lehet Mórichidával azonosítani, hogy az itteni premontrei prépostságot „rábainak” is nevezték. (Györffy 1987, 609.) A fentebb említett 1251-es adománylevélben (Fejér IV/2, 85.) meghatárolt, a premontreieknek adott birtokrész a Pokok Rába-jobbparti birtoktömbjének délnyugati sarkára terjedt ki. A prépostságnak adott birtokrész a Rába-híd végétől kelet felé a Marcalon túl nyúlt, a Bordásnak nevezett mocsaras terület végéig. Az innen délre forduló határ Kis- és Nagyteke földje mellett haladt, alighanem a mai Teke-pusztától nyugatra. Az innen nyugat felé tartó határ túlsó oldalán a bakonybéli apátság árpási (kisárpási) földje terült el. Ez utóbbi birtok (melynek sorsa eltért a Rába bal partján fekvő, besenyők által lakott Árpásétól) különös figyelmet érdemel. A hamis bakonybéli alapítólevélben (PRT VIII, 225.) révvámjával is említett, és az 1086-os összeírásban33 határaival is szereplő birtokon terült el az a római kori városi település (Mursella), melynek kutatásában Szőnyi Eszter oly sok eredményt ért el. (Összefoglalóan: T. Szőnyi 2002, 51-90.) A jelek szerint a középkorra teljesen elnéptelenedő település nem éledt újjá, annak ellenére sem, hogy az egykori római kori utat és Rába-átkelőt az Árpád-korban még bizonyára használták. Ez a gazdaságföldrajzi potenciál hozzájárulhatott a minden bizonnyal még Szent István korára visszamenő királyi adományozáshoz. Az árpási átkelőhely Rába-jobbparti települése bizonyára a mai Kisárpás (Dombiföld) területén, talán a házcsoporttól nyugatra keresendő. Az árpási (talán római kori előzményének helyén álló) révhely és a Pok nembéli I. Móric által építtetett híd közvetlen közelsége természetesen konfliktusforrássá válhatott (és vált is) a birtokosok között. (PRT VIII, 305.) Nem lehetetlen, hogy a Szent Jakab prépostsági templom és itteni birtokai helyének kiválasztásában szerepet játszott az a szempont is, hogy Kisárpás és Mórichida között ily módon egy elvitathatatlan, a kánonjog által is biztosított, a Pokok által felügyelt határsáv keletkezett. Az eltérő, egymással érdekellentétben álló birtokosokkal magyarázható az is, hogy a prépostsági templom építéséhez nem használták fel az alig 700-800 mre lévő, még a 20. század elején is részben a föld fölé emelkedő római romok köveit. Mórichida az alapító családjának kihalásáig megmaradt azok birtokában. II. Móric fia, Mihály megszerezte a Szatmár megyei Aranyosmeggyest és ettől kezdve a család fő birtokközpontja itt alakult ki. Bár (Meggyesalji (III.)) Móric fia Simon és Simon fia (Bánfi Nagy) János hatalmaskodásairól a 14. század közepéről (Dl.41551.), illetve a 15. század első negyedéből (Dl.48677.) is vannak adatok, Mórichida egyre jobban kikerülhetett a fontosabb birtokok közül. A 15. század közepén már a Garaiak kezén volt zálogban. (Dl. 16896.) A család utolsó tagja, Meggyesalji Mórocz István már csak Mórichida fele felett rendelkezhetett, míg a település másik felét Szapolyai István nádor bírta. (D1.48914, Csánki 1897, 543.) 341
