Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Tomka Gábor: Beszámoló az Árpás és Mórichida határában 1998 tavaszán végzett régészeti megfigyelésekről
TOMKA GÁBOR BESZÁMOLÓ AZ ÁRPÁS ÉS MÓRICHIDA HATÁRÁBAN 1998 TAVASZÁN... szerint nem törmelékkel, hanem agyaggal töltötték fel. A rétegben talált, függőleges rostirányú elszenült fadarabokból nem sikerült ésszerű szerkezetet kibontani. Több cölöplyuk is mélyült az altalajba az árkok alatt, ezek azonban nem mutattak szabályos szerkezetet, és az árok bontása során egy kivételével (S40) egyértelműen nem mutatkoztak. A bizonytalanságok ellenére úgy tűnik, hogy egy vélhetően tapasztott faszerkezetű épület alapárkának kis részletét tártuk fel, melybe egy korábban erős tűzben elpusztult épület maradványait, elbontott kemencék törmelékét és cseréptöredékeket töltöttek. Az épület padlószintje minden bizonnyal már a feltárás előtt megsemmisült. Az észak-déli árokszakasztól nyugatra megfigyelt, vörösre égett, homokos folt (SÍ6) talán azt jelzi, hogy felette egykor egy elpusztult tűzhely állt. A feltárt felület keleti részén a felső humusz alatt mintegy 30 cm vastagságú, szürke, illetve sárga homokos réteg mutatkozott (S4), melyet két, csak metszetben érzékelt paticsos, kevert szürkésbarna homokos beásás vágott el (S5-S6) (3-4. kép). Az egymásba átfolyó szürke és sárga homokrétegek a feltárt területen keresztben áthúzódó, fent említett paticsos, törmelékes, törött cserepekkel feltöltött ároktól (S2) nyugatra is folytatódtak (S7). E nyugati részen egy laza, égett törmelékkel betöltött gödröt (S8), két hasonló betöltésű cölöplyukszerű beásást (S9-S10) sikerült megfigyelni. Az S4, S7 homokréteget vastagsága és laza állaga miatt feltehetően nem járószintként, hanem feltöltési rétegként lehet értelmezni. Ezzel szemben e vastag homokos réteg alatt talált keményebb, váltakozó szürke és sárga csíkokból álló homokréteg (SÍI) (4. kép) talán járószintként értelmezhető. E réteg a déli metszetfalon S8 gödörig tartott, ezért elképzelhető, hogy ez a beásás és az SÍI járószintű épület összefügg. Az összefüggés azonban nem bizonyos, mert a déli metszeten úgy látszott, mintha az S8-as beásás SÍ 1-nél magasabbról indulna. Az alsó homokréteg alatt végighúzódó vékony, faszenes, égett sáv (S12) mind a keleti, mind a déli metszetfalon megfigyelhető volt. E réteg áthúzódott a szelvény keleti sarkában előbukkant, kerámiatöredékekkel alapozott tapasztott tűzhely felett (S14). A tűzhelyt fehér homokágy vette körbe. Ehhez az építményhez tartozhatott a déli metszetfalon az átégett réteg (S12) alatti sárga-szürke homokos, járószintszerű réteg (S15). A déli metszetfal nyugati részén mutatkozó beásástól (S9) nyugatra a rétegek megváltoztak. Itt a sárga-szürke homokos, réteg (S7) alatt az említett égett réteg (S16), és alatta egy laza, szürke homokos-humuszos réteg (S17) mutatkozott. A leírt jelenségek alatt a teljes felületen szürke agyagos-homokos réteg jelentkezett (SÍ8). E rétegbe több beásás is mélyült, ám ezek közül csak kettőt sikerült a felszíntől számított 70 cm mélységben kialakított bontási szinten megfigyelni (5. kép). A szelvény keleti részén egy lekerekített sarkú téglalap formájú, sárgásszürke homokos betöltésű gödröt (S19) találtunk, valamint a szelvény közepe táján egy sárgás, homokos betöltésű cölöplyuk (S20) mutatkozott. A felszíntől számított 90 cm mélységben jelentkezett a sárgás, homokos-agyagos altalaj. E szinten bontakoztak ki azok a beásások, melyek egy része bizonyára magasabbról indult, azonban az S18-as rétegben, ahhoz hasonló szürke agyagos betöltésük miatt ezeket nem sikerült megfigyelni (6. kép). E szinten bukkantak elő az 327
