Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Perger Gyula: Hamis római csont faragványok a Xántus János Múzeum Néprajzi Gyűjteményében
PERGER GYULA HAMIS RÓMAI CSONT FARAGVÁNYOK... Az tehát, hogy az öt — a XX. század elején lajstromba vett — csontfaragvány hamisítványnak bizonyult, nem meglepő. Érdekesebb ennél azonban, hogy a darabokat meghatározó Börzsönyi Arnold4 ezt rögtön felismerte. A múzeumőr leírása szerint 1904-ben „f[őtisztelen]dő Laki Benno 2 drb faragott és különféle alakokkal díszített csontot (római hamisítvány)”, míg 1905-ben „Kopriva Ferenc V. o. [sztályos] t.[anuló] 3 drb római faragott csont-utánzatot” ajándékozott a bencés gyűjteménynek. (Értesítő 1905, 24-25.; Értesítő 1906, 30-31.) Bár az első esetben egyértelműen hamisítványnak, a második esetben utánzatnak nevezi a tárgyakat Börzsönyi, nyilvánvalóan csak stilisztikai, szóhasználatbeli különbségről van szó; lényegét tekintve a tudós bencés tanár számára egyértelmű volt a „leletek” hamis volta.5 Pedig az ajándékként kapott csontfaragványok a korai színvonalas másolatok sorozatához tartoznak. Ezek egy-két mellképpel díszített, 6-10 cm méretű, felfüggesztés céljára a mindig vertikálisan elrendezett motívumokban, a fejek fölött átlyukasztott faragványokból álltak. (1-3. kép) (Borhy-Számadó 2001, 59.) Alapi Gyula néhány bizonytalan adatra hivatkozva az ilyen faragványokat olyan másolatoknak tekintette, melyek egy brigetiói szentélyből valóban előkerült római eredetit utánoztak. (Alapi 1915) Mivel a csontfaragványok iránti kereslet egyre nagyobb lett, a „szőnyi műhely” ennek mindenáron meg kívánt felelni. A faragványok előállításában dominánssá vált az alakok megsokszorozása, hiszen „fejenként” 2-2 aranykoronát fizettek a gyűjtők. Az első sorozat igényes másolataival szemben itt már csak gyarló módon utánozták a római eredetiek stílusát. (Borhy-Számadó 2001, 59.) Ehhez a csoporthoz tartozhat Laki Bennó fentebb említett egyik ajándéka is. Az igazi hamisítványok közé sorolható az egykori bencés gyűjtemény három — a gyarapodási napló alapján sajnos — eleddig azonosíthatatlan darabja.6 A másolás, hamisítás jelentős üzletté válása során a „piacon” megjelentek olyan tárgyak is, melyek egyértelműen a hamisítványok mechanikus előállítására utalnak. A római művészetben teljesen ismeretlen formájú csontkanalak és hajtűk, vagy mint a bencés gyűjtemény — mérete miatt eredeti rendeltetésére használhatatlan — gyűrűként meghatározott csontfaragványa.7 E sorozat szép példái a csontszobrocskák: a tunikás, frígsapkás alakkal zárt kompozíció, vagy a majd’ húsz centiméter hosszú, geometrikus díszítéssel keretezett, domborműves figurát ábrázoló szobor. (4. kép) Nem véletlen tehát, hogy Börzsönyi Arnold — Alapi Gyulát megelőző — felismerése, meghatározása alapján a Xántus János Múzeum anyagának „szétleltározása” során az ószőnyi csontfaragványok a néprajzi gyűjteménybe kerültek — a leltározó Forinda Árpádné meghatározása szerint, mint „az ószőnyi római tábor régiséghamisításának népi emlékei”.8 293
