Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei
MRÁV ZSOLT - GABRIELI GABRIELLA A SCARBANTIAI ISEUM ES FELIRATOS EMLEKEI Az oltár állítója Philinus, a Pomponiusok nemzetségébe tartozó Severus felszabadított rabszolgája volt. A patronus családneve főleg Eszak-Itáliában és Dalmatiában gyakori gentilicium. (Mócsy 1959, 158. Dalmatiában is főleg észak-itáliaiak viselik: Alföldy 1969, 111.) A felirat első közlője (In: Oedenburger Intelligenzblatt 24 Sept. 1856.), majd ezt követően még néhány kutató (Visky 1960, 130.) a Philinus cognoment az egyiptomi Philae földrajzi tulajdonnévből vezette le, feltételezve, hogy viselője erről az ízisz szentélyéről híres szigetről származott át Itáliába, majd Scarbantiába. A vélemény tarthatatlanságára már többen is felhívták a figyelmet (többek között: Wessetzky 1962, 360.; L. Vidman in SIRIS 664.), bár az állítónak „egyiptomi származását vagy legalábbis Egyiptommal való szorosabb kapcsolatát” továbbra is lehetségesnek tartották. (Wessetzky 1962,360) Az a tény, hogy fogadalmi oltárát az erősen egyiptomi Bubasztisz istennőnek ajánlotta, valóban felveti Philinus közvetlen egyiptomi kötődését. (Wessetzky 1961, 39.) A görög eredetű Philinus cognomenből (Pape 1884,1619-1620) messzemenő következtetések azonban nem vonhatók le, mivel meglehetősen általános, mindenhol elterjedt név. (Alföldy 1969, 263. Rómán kívüli előfordulásait Itáliában és az európai provinciákban összegyűjtötte: Lőrincz 2000, 137-138.) Viselői elsősorban rabszolgák vagy szabadosok voltak. (Dalmatiában: Alföldy 1969,263.; Róma városában: Solin 1996,457.) Igen valószínű, hogy Philinus — patrónusa családjához hasonlóan — maga is Itáliából vagy Dalmatiából került Scarbantiába, legyen akár egyiptomi születésű, akár nem. A szabados oltárállítása jól tükrözi a görög-egyiptomi istenek alsó néprétegek körében való népszerűségét. Tisztelőik között még a rabszolgák sem ritkák, hiszen segítséget remélhettek tőlük a mindennapok bajaiban.18 2. Szakrális felirat (10. kép) Fertőrákosi mészkőből faragott oltár, amelynek méretei: 100,7 x 39,5 x 65,5 cm. Az alacsony corona 4,5 x 53 cm nagyságú, élei csorbultak, teteje vízszintesre faragott. Alatta kettősen tagolt abacus és 7,5 cm magas fordított cymatium. Jobb felső sarkát megtalálásakor a markoló letörte, most visszaragasztva. A 9 cm magas lábazati cymatium fordított, alatta 2 cm magas torus és 5 cm magas, az oltár méreteihez viszonyítva alacsony crepido. Feliratot a három oldalán megmunkált 66 x 52,3 x 34,5 cm nagyságú oltártörzs homlokzati oldalán, fordított cymatiummal körbevett, kimélyített feliratos mezőbe írták, amelynek mérete 51 x 38 cm. Az oltártörzs oldalain relief nincs. A 3- 4. sorok elejének felülete az oltár megégésekor megsérült, de azért olvasható maradt. Felülete most is foltokban korommal borított. A sorok elővonalazva. A 2. és 4. sor jobbra, a 6. sor középre rendezett. A sorok távolsága a 4. sorig 2 cm, utána fokozatosan csökken, a 4-5. sorok között 1,7 cm, az 5-6. sorok között már csak 1 cm. A feliratos mezőben a felirat fölött 4,2 cm, alatta 3 cm magas üres felület maradt. A 2. sor balra, a 6. sor két sziglája középre rendezett. Gondosan és mélyen vésett betűkkel írva, amelyek magassága 6,8-7 cm (1. sor); 5,6 cm (2. sor); 5,5 cm (3. sor); 4,8 cm (4. sor); 4,5 cm (5. sor). Az utolsó, 6. sor extrém magas betűkkel vésve, 213
