Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Mráv Zsolt - Gabrieli Gabriella: A scarbantiai Iseum és feliratos emlékei
■ ________ _ ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK szentély előtt állt a főoltár, hogy az istenség is részt vehessen az áldozati ceremónián. (Kleibl 2009,100.) A nagyobb méretű és gyakran szarvakkal ellátott főoltárnál véres áldozatokat mutattak be, ízisz istennőnek általában libát vagy tyúkot. A temenoszban, főleg az udvar szélein és a porticusban magánszemélyek is oltárt állíthattak, amelyek sokszor szinte minden szabad teret elfoglaltak. Ezek az oltárkák kisebbek voltak és elsősorban a vértelen, növényi, fűszer vagy italáldozatokra szolgáltak. ízisznek előszeretettel áldoztak gabonát, süteményeket, datolyát, fügét, fenyőtobozt, tyúktojást, tej és méz keverékét ([máikraton) és vizet. (Witteyer 2004,54-55.; Kleibl 2009,134-136.) Scarbantiában ilyen mellékoltár volt Claudia Severa ízisznek ajánlott oltára, amely még eredeti helyén, a kerítés tövében, a fal déli oldalának nekitámaszkodva állt (5. kép). Scarbantiában még nem került elő, de bizonyosan itt is ástak olyan áldozógödröt, amelybe folyékony áldozatot öntöttek és ide gyűjtötték az oltárokon felajánlott, tűzbe dobott ajándékokat is. Ezek a gödrök általában rendkívül leletgazdagok, főleg elszenesedett növényi és állati maradványokat tartalmaznak, de előkerülnek belőlük kis fogadalmi szobrocskák, mécsesek és átoktáblák is. (Kleibl 2009,100.) Ha a scarbantiai Iseum szentélyépületének képét szeretnénk látni, feltétlenül egy római típusú, homlokzati oszlopsoros, oromzatos pódiumtemplomot kell elképzelnünk. Itáliában és az északi provinciákban az alexandriai istenek kultuszát ugyanis a római templomépítészetbe teljesen beleülő templomok szolgálták, amelyek építészeti jellegzetességeiket, külső megjelenésüket tekintve nem, vagy csak alig különböztek a római panteon isteneinek szentélyeitől. (Kleibl 2009, 70., 85.) (Asavariai ízisz szentély homlokzati kialakítása esetében például Vitruvius elvei és arányrendszere érvényesült.8) Ilyen szentélyépületet feltételez Scarbantiában egy lezuhant oszloptörzs és egy kompozit oszlopfő töredéke, valamint a szentély alépítményének északi fala, amely szerencsésen egybeesett az egyik szelvény metszetfalával. A pódium faltömbjét itt kiugró lábazatra helyezett nagyméretű kőlapokkal burkolták, amelyet gazdagon tagolt párkányzat koronázott (6. kép). A kőlapokat másodlagosan használhatták fel, valószínűleg a szentély egyik felújítása során. A pódium sarkát nem találtuk meg, vonalát nem követhettük végig, így hossza ismeretlen maradt. 2003-ban a kolostor udvarán közműépítés során azonban egy kelet-nyugat irányú falat találtunk, amely párhuzamos volt a korábban feltárt északi pódiumfallal. Ennek egy szakaszán pontosan olyan élszedett lábazati kövek feküdtek, mint a pódium északi fala mentén (7. kép). Bár felmenő részei nem maradtak meg, iránya és a lábazat kialakítása alapján valószínűleg ez a déli pódiumfal lehetett. Távolságuk 6,4 méter, amely megfelel a templom alapzatának szélességével. A templomokat lehetőség szerint mindig igyekeztek keletre vagy délre tájolni, hogy a kultuszszobrokat a reggeli nap sugarai megvilágítsák. (Kleibl 2009, 49-51.) Az előkerült falak iránya és a Borostyánkő útra nyíló bejárat miatt a scarbantiai Iseumnál is ezt a tájolást alkalmazhatták. A templomoknak csak a szobrászati díszítésével, beosztásával és egyes építményeivel tudtak az egyiptomi istenek kultuszhelyeire emlékeztető és jellemző egzotikus miliőt, egyiptizáló hangulatot teremteni, amely elősegítette az istenekkel 206
