Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Kelemen István - Nemes András: Az újkéri, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt plébániatemplom története
ARRABONA 2011. 49/1. TANULMÁNYOK gatási jegyzőkönyvek alapján kiderül, hogy a XVII. században már a szentély és a hajó is boltozott volt. (Búzás 1967, 292.; Búzás 1969, 412.) Ezzel szemben csak a pinnyei templom falai mellett jelentek meg támpillérek. A fertőrákosi templomot pedig csak a koraújkorban boltozták be, nem sokkal lebontása előtt. Az első háromról tudható, hogy már a XIII. században fennálltak, a másik háromról csak azt állapíthatjuk meg; előzményük a középkorra nyúlik vissza. A második csoportba olyan templomokat soroltunk, melyeket megépítésük óta csak kis mértékben építettek át, tömegük, kubusok nem változott. Ezek: Harka,60 Nagygeresd,61 Nemesládony,62 Nagylózs,63 Sopronbánfalva (Mária Magdolna-templom).64 Valamennyi keletkezése a XIII. századra vezethető vissza, első szentélyformájuk félkörív, vagy patkó alakú volt. Egy csoportba tartozásukat az alábbi megjegyzéssel tudjuk alátámasztani: „Falusi templomainkra a XVII-XVIII. század fordulóján elsősorban kisebb renoválások-javűások a jellemzők, a XVIII. század közepemásodik fele viszont már a jelentősebb barokk átalakítások, gyakran teljes átépítések kora. Az ideológiai-művészeti háttér mellett ennek oka a konszolidálódott helyzetben bekövetkezett gazdasági fellendülés lehetett, hiszen egy templomépítés mindig jelentős összegeket emésztett fel”.65 Míg az előző csoportban a templomok nagy része magas rangú kegyúr alá tartozott (Fertőrákos: győri püspök; Fertőszéplak és Nagycenk: Széchényi család; Simaság: Festetics család) ezért itt a gazdasági biztonság, a reprezentáció megkövetelte új, korszerű templomok építését, a magas fokú kvalitásos berendezést is beleértve. A második csoportba tartozók esetében a településen kisvagy középnemesek voltak a patrónusok, Harka és Sopronbánfalva esetében Sopron városa. Ezeket az egyházakat a koraújkorban nem is bővítették már. Bár itt meg kell jegyezni, hogy a sopronbánfalvi templomot még a középkor folyamán, 1427- ben új szentéllyel és toronnyal egészítették ki. Itt kell azt is megemlíteni, hogy Bánfalva pasztorálását a XVI. század első harmadában és a XVII. század közepétől feloszlatásáig a pálos rend látta el, akiknek a régi plébániatemplomnál jóval nagyobb kolostortemplom is rendelkezésükre állt. (Balázsik 2010, 153-180.) A harmadik csoportba azok a templomok tartoznak, melyeket az előbb idézett szöveg alapján a bővített, megnagyobbított épületek közé kell sorolni. Bővítésükre a megnövekedett lélekszám miatt volt elsősorban szükség. Ide sorolható Bő,66 Újkér, Nemeskér67 és Ebergőc68 temploma is, valamint a bőivel szomszédos Gór69 egyháza. De ugyanilyen okból a XIX. század elején már bővítették a simaságit, a XX. század elején pedig a lócsi templomot is, pedig mindkettő a XVIII. század középső harmadában épült. Az újkéri templommal leginkább rokonságot a nemeskéri mutat. Falazóanyaga, a falazás technikája is sokban hasonló. Mindkettőre elmondható, hogy különösebb műformák nélkül épült meg, csupán a funkciót tartva szem előtt. Egyiket sem datálhatjuk a XIII. századi építésű templomok közé, inkább a XIV-XV. századi keletkezésük a valószínű. Természetesen ezt az álláspontot egy tervszerű, a belső részekre kiterjedő megelőző feltárás még módosíthatja, vagy alátámaszthatja. 166
