Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Kelemen István - Nemes András: Az újkéri, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt plébániatemplom története
ARRABONA 2011.49/1. TANULMÁNYOK A hajó oldalfalainak azon szakaszán, ahol a középkori keleti sarkokat sejteni lehetett, egy-egy szondát nyitottunk. A téglaburkolat alatt egy másik töredékes tégla járószint volt, erősen megkopva. Ez alatt pedig törtkőből készült alapfal csonkjaira bukkantunk. {14. kép) Ezeket a középkori szentély falával azonosítottuk. Az északi szondában a falcsonk tovább nyúlt kelet felé, a kötőanyagban is változás volt tapasztalható. Ezért itt arra gondolunk, hogy a templom első periódusú szentélyét a későbbiekben, de még a középkor során, egy nagyobb méretűvel váltották fel. Feltételezésünk egészen addig nem bizonyítható, míg egy tervszerű ásatás ezt nem tisztázza. Az ásatás a barokk apszis és a forrásokból ismert kripta helyét is pontosítaná. {15-16. kép) A sekrestye is — bár a XIX. században épült — szolgált meglepetéssel. Déli és nyugati falában egy-egy barokk faliszekrényt találtunk. Ezek minden bizonnyal a barokk sekrestyéből kerültek át ide. A déli falban levő méretei alapján pontosan beleillik abba a fülkébe, melyet a templom északi falában az egykori barokk sekrestye helyén tártunk fel. (17. kép) A munkák során a padlástérben is tehettünk megfigyeléseket. A mai keresztház nyugati sarkainál pontosan vizsgálható a falszövetben a bővítés. Más típusú téglák és más minőségű habarcs bizonyítja ennek az építkezésnek a korát. A padláson, a torony keleti falsíkján és az oromfalon tetőlenyomat látszik. Ez a középkori és egyben barokk tető síkját jelzi. Úgy tűnik, az 1748-as toronyépítés és templombővítés nem változtatta meg a középkor óta fennálló tetőszerkezetet. Ez a lenyomat és a középkori párkánykövek tették lehetővé a korábbi tetősík rekonstruálását. 14. kép A 2. számú szonda a hajó D- i fala mellett (Nemes András felvétele) 146
