Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében

KELEMEN ISTVÁN A KAPUVÁRI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI AZ 1840-ES ÉVEKBEN

sokban megszervezett iskolákat nevezte, ahol hitoktató mellett csak egy tanító működött. (I. Ratio 86. §) AII. Ratio is hasonlóan fogalmazott: „a triviális iskolának is nevezett iskolában csak egyetlen tanító szokta az oktatást végezni.” (II. Ratio 8. §) Az iskolák felügyeletét az I. Ratio a helyi plébános feladatává tette (I. Ratio 58. §), a II. Ratio szabályozásában a falusi oskolák igazgatója (rektora) a helyi plébános volt, aki az anyanyelvi iskolák felügyelőjének és a tankerületi főigazgatónak az irányítása alatt állt. (II. Ratio 183. §) A Rendelet a tanodák felügyeletét — a tankerületi főigazgatóknak alárendelt világi tanfelügyelők helyett — az espereseknek mint kerületi felügyelőknek a kötelességévé tette. (Rendelet 42. §)

A Rendelet a gyermekek korcsoportonkénti elkülönítését előírva megkülönböztette egymástól az alsó- és a felső elemi tanodákat. A két első osztály alkotta az alsó, a harmadik és a kétéves negyedik osztály pedig a felső tanodát. így a kétéves alsó és hároméves felső tagozat szabályozásával 5 éves elemi oktatást teremtett meg Magyarországon. (Rendelet 2. §) Az alsó tanodát mindenki számára — „akármilly sorsú és állású legyen” — a „mellőzhetetlen mivelődés” első fokának tekintette, ahol az elengedhetetlenül szükséges elemi ismeretek oktatása történt. (Rendelet 3. §.) A felső tanoda azt a feladatot kapta, hogy az élet különböző pályáira készítse elő azokat, akik „a tudományok és mesterségek terén bővebb oktatást nyerni, s talán felsőbb Tanodákba lépni kívánnak [...]” (Rendelet 4. §) Az alsó tagozat felállítása minden településen kötelező volt, ahol ehhez elégséges számú gyermek élt, felső tagozatot viszont csak a nagyobb helységekben kellett létesíteni. A kapuvári kerületben csupán alsó elemi tanodákat állítottak fel. Esetükben előírták, hogy mind a két osztálynak ugyanaz legyen a tanítója „többnyire egy szobában s a körülményekhez képest segéddel.” (Rendelet 9. §) A tanodák „építési, és minden egyéb fölállítási s föntartási költségéinek viselésére — ami magába foglalta a tanítók díját és a „tanodák szükséges kellékekkeli” ellátást — az illető helységeket kötelezték. A fenntartásban egyfelől mint az erre egyébként is kötelezettek, a kegy- és földesurak, másfelől pedig a pártfogók és a magánalapítványok segíthettek. (Rendelet 72-74. §)

A vizsgált időszakban a kapuvári esperesi kerületben összesen 24 római katolikus elemi tanoda működött: mind a tizenkét plébániai székhelyen, továbbá Edve, Garta, Hövej, Jobaháza, Kecöl, Kisfalud, Németi, Szárföld, Vadosfa, Vásárosfalu, Vica és Vitnyéd filiákban. A potyondi katolikus szülők valószínűleg Bogyoszlóra, a zsebeháziak Tótkeresztúrra járatták iskolába gyerekeiket, ott tartották fenn a helyi közösséggel együtt az iskolát.10 A Rendelet ugyanis — ha kevés tanköteles élt egy helyiségben, és a lakosság szegény volt — átmenetileg lehetővé tette, hogy „két vagy több közeleső községek egyesülve, ott, hova az összegyűlés legkényelmesebb, aránylagos közköltséggel egy köztanoda és tanító alapítassék.” (Rendelet 13. §) Külön lányiskolák11 nem működtek, a fiúk és a lányok együtt tanultak.

A canonica visitatio к tanúsága szerint а XVIII. században az iskolaépületek (domus scholaris, scholae domus) falai általában még vályogból (mórból), tömésből, а XIX. századtól egyre inkább téglából készültek, tetejüket zsuppszalma fedte. Ele-79