Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
KELEMEN ISTVÁN A KAPUVÁRI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI AZ 1840-ES ÉVEKBEN zsonyi mérőt. Az alábbiakban az adott helységek esetében ezek a mértékegységek szerepelnek. A legtöbb esetben a szolgáltatás mennyiségének meghatározásakor határvonalat a gazdák, a zsellérek és a lakók (házatlan zsellérek) között húzták meg. A beledi mesternek a telkes pároktól 1 fertály búza, a zsellér pároktól 1 fertály rozs, a házatlan zsellér pároktól 1 fertály rozs, árpa vagy kukorica járt. Ugyanígy szerződtek Kecölben, csak itt a házas és házatlan zsellérek egységesen 1 fertály rozst szolgáltattak. Kisfaludon a magánkenyéren élő gazdák Va mérő búza, a magánkenyéren élő zsellérek és lakók Va mérő rozs szolgáltatására vállaltak kötelezettséget. Páliban és Tótkeresztúron ugyanezt a szabályozást alkalmazták, csak nagy fertállyal számoltak. Bogyoszlón a magánkenyéren lévő gazda 1 fertály búzát, a házas zsellér 1 fertály rozst, a házatlan pedig félennyit volt köteles adni. Mihályiban és Tamásiban ugyanígy adóztak, azzal az eltéréssel, hogy a házatlan zsellérek nem fizettek. A németi mester minden magánkenyéren élő nemestől és gazdától fél mérő búzát kapott, minden árendás házban lakó zsellértől, továbbá szolgától, juhásztól és pásztortól félannyit. Gartán és Hövejen a házaspárok kétszer annyi rozszsal tartoztak {Va mérő), mint az özvegyek. Babóton és Vágón minden magánkenyéren élő 1 fertály gabonát (rozst, illetve búzát), Himodon 3/s mérő rozst szolgáltatott. Osliban, Szárföldön és Veszkényben a házaspárok egységesen Va mérő rozzsal járultak hozzá a tanító megélhetéséhez. 4.4.3. A tanítás díja A tanításért a mesternek készpénzben járó díjat {titulo institutionis) kántorpénznek nevezték. A Rendelet előírta, hogy a tanítók díját az illető községeknek kell állniuk.89 Ennek értelmében a tanításért járó fizetség már nem a szülőket terhelte, hanem azt a politikai község vállalta a közpénztárból. Egyes helységek esetében ismerjük az egy főre jutó tandíj nagyságát: Jobaházán 15 vkr, Tamásiban 30 vkr, Beledben 45 vkr, Mihályiban 1 vft, Németiben télen 30 kr, nyáron 15 kr, Tótkeresztúron negyedévente 15 kr. Tótkeresztúron és filiájában, Németiben említés történik a tanításért járó ún. kántorkenyérről is: a méterben a tanító negyedévenként kapott 1 kenyeret minden iskolás után, filiájában mind a téli, mind a nyári félévben egyet-egyet. Az iskola fűtéséről (természetben vagy készpénzben) a közösségnek, vagy a tanulók szüleinek kellett gondoskodniuk. Babóton, Osliban és Páliban a tanterem fűtésére Mindenszentek napjától Szent György-napig minden iskolás gyermek naponta 1 darab fát vitt magával. Gartán már Szent Mihály napjától megkövetelték a fahordást. Hövejen, Beledben és Kecölben naponta két alkalommal (délelőtt és délután) vitték a fát. Minden tanuló a téli napokra Jobaházán 1 ft, Mihályiban 1 vft fapénzt fizetett. Akik nem vittek fát magukkal, azok fapénz fejében Németiben 1 ft-ot, Tótkeresztúron negyedévente 15 kr-t fizettek. Veszkényben és Szárföldön a tanításért és a „tanoda tűzifával valló ellátásáért” a községi pénztárból meghatározott összeget fizettek. A tanítónak ebből a pénzből kellett megvásárolnia a tanterem fűtéshez szükséges tűzifát, előbbi helyen 2, utóbbi helyen 1 V2 öl mennyiségben. 95
