Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK 4.4.2. Párbér (ágybér) A katolikus házasságot kötött párokat párbér (titulo lecticalis) fizetésére kötelezték, mely a házasságkötés idejétől járt.83 A szerződések a helyi sajátosságokat és a korábbi gyakorlatot szem előtt tartva szinte minden településen más módon rendezték a szolgáltatást, amely pozsonyi mérőben84 meghatározott gabonából (búza, rozs) és/vagy készpénzből85 állt. A szerződések egyik csoportjában a kötelezettség címzettjeként a „magánkenyéren lévő” kategória jelenik meg.86 Ez arra utal, hogy azokat terhelte a párbérfizetési kötelezettség, akik már önálló háztartással, egzisztenciával — de nem feltétlenül saját házzal — rendelkeztek. A készpénzbeli juttatást lélekpénznek vagy házpénznek nevezték. Az egyes településeken a fizetendő összeg nagyságának megállapítása a családi állapot (özvegy vagy házas) és/vagy a társadalmi hovatartozás alapján történt.87 Nagysága adózóként 3-20 vkr között mozgott. A tanító Babóton minden magánkenyéren élőtől (házas vagy özvegy) 10 vkr-t, minden juhásztól, házas szolgától 20 vkr-t kapott. Beledben a telkes gazdák és a zsellér házaspárok mindegyike 6 vkr-t, a házatlan özvegyek 7 vkr-t fizettek. Páliban is ugyanezt a szabályozást alkalmazták, azzal a különbséggel, hogy a gazdák és a zsellérek félannyival tartoztak. A fizetendő összeg nagysága tekintetében Bogyoszlón a gazdák, a zsellérek és az özvegyasszonyok (6 vkr), másfelől a lakók és szolgák (3 vkr) között tettek különbséget. Tótkeresztúron minden személy 3 vkr-ral, minden özvegy 7 vkr-ral tartozott. Veszkényben és Himodon88 a házaspárok (3 vkr) és az özvegyek (7 vkr) kerültek más-más kategóriába. Gartán szintén az e két csoportba tartozók fizettek, de itt a párokra hárították a magasabb összeget (6 vkr), nem az özvegyekre (3 vkr). Hövejen a házzal rendelkezőket kötelezték fizetésre: mind a gazdák, mind a zsellérek fejenként 6 vkr-ral tartoztak. A tanító minden kapuvári házaspártól egységesen 12 vkr-t kapott. Németiben két fizetési kategóriát alakítottak ki, az egyik: magánkenyéren élő nemesurak és gazdák, árendás házban lakó zsellérek, valamint az özvegyek (12 vkr), a másik: szolgák, juhászok, pásztorok (6 vkr). Hasonló módon fizettek Jobaházán is: magánkenyéren élő házaspárok, illetve az özvegyek (10 vkr), másfelől: szolgák és juhászok (5 vkr). Szárföldön csak az özvegyeknek kellett készpénzt adniuk (4 vkr), Kecölben, Kisfaludon és Mihályiban a fizetésre kötelezetteket három kategóriába sorolták. A kecöli tanító a telkes párok mindegyikétől 6 vkr-t, a zsellér és lakó pároktól 1 váltógarast, az özvegyektől pedig 7 vkr-t kapott. Kisfaludon minden magánkenyéren élő gazdától 12 vkr, zsellértől 18 vkr, az özvegy lakótól pedig 15 vkr járt neki. Mihályiban minden magánkenyéren élő gazda és zsellér 3, minden szolga 9 és minden özvegy lakó 7 kr-ral tartozott. Tamásiban a más házánál lakó özvegyeknek (7 vkr), Osliban pedig csak a „nem gazdafő szegény asszony”-oknak kellett lélekpénzt fizetniük. A gabonaszolgáltatást az egyes településeken ugyancsak eltérően szabályozták. Kapuváron a mesternek nem járt párbér címén gabona. Némely helyen (Babót, Beled, Bogyoszló, Kecöl, Mihályi, Páli, Tamási, Tótkeresztúr és Vág) nem pozsonyi mérővel számoltak, hanem az ún. nagy fertállyal, amelyből 3 fertály tett ki egy po-94
