Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
KELEMEN ISTVÁN A KAPUVÁRI ESPERESI KERÜLET TANÜGYI VISZONYAI AZ 1840-ES ÉVEKBEN metéseken, litániákat énekeltek. Megírták a házassági hirdetőcédulákat. Az ő feladatuk volt a virrasztás és temetéseken a gyászénekek, halottkísérő énekek előadása is. A plébánost több helyen elkísérték a betegekhez és a haldoklókhoz. Jegyzői hivataluknál fogva magánokiratokat (szerződések, nyugták, móringlevelek, végrendeletek, hagyatéki leltárak, osztálylevelek stb.) szerkesztettek, folyamodványokat (instanciákat) fogalmaztak, számadásokat (községi, templomi) készítettek és ellátták a politikai község (communitas) egyéb hivatalos írásbeli teendőit. (Csóka 1929, 86.) 4.4. Javadalmazásuk A Rendelet értelmében az „alsó tanodái tanítók fizetése a község népességéhez, erejéhez, a jótévők, pártfogók, kegy- s földes úrak adakozásához, vagy magányos alapítványokhoz, s egyéb körülményekhez képest különbféle, s ünnepélyes, és Fölsőbb helyen helybenhagyandó szerződés által biztosítandó”. (Rendelet 64. §) A szerződéseket a kapuvári esperesi kerület helységeiben 1846 augusztusa és 1847 májusa között kötötték meg. A szerződésben a tanító kötelezettséget vállalt arra, hogy amíg a Rendelet 63. §-a nem lép hatályba (azaz, ameddig a jegyzői hivatalt nem választják el a tanítóitól) „hivatalomnak szentül lelki isméretesen meg fogok felelni és pedig úgy hogy ellenem sem az egyházi, sem az világi hatóságoknak és közönségeknek panaszra oka nem leend”.76 Beledben a jegyzői hivatalra nem szerződtek vele. Feladatainak szerződésszerű ellátásáért járó fizetését a földesúri joghatóság alatt álló vagy a nemesi jogállású katolikus communitasok vállalták. A szerződéseket Szalontay György kapuvári esperes plébános mint kerületi tanfelügyelő, a helyi plébános mint a tanodaigazgató, a tanító, némely esetben a földesúr képviselője (pl. Beled, Himod, Hövej, Osli, Páli), a helység részéről az elöljárók, a vármegye részéről pedig egy (fő)szolgabíró és egy esküdt látta el kézjegyével. A korábbi években a javadalmazás az 1829. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben rögzített módon, vagy esetleg az időközben kötött kontraktus alapján történt. A szerződések kimondták, hogy a jövedelmek „régi szokáson” alapulnak, és azokat az „egyházi szemle” helybenhagyta. A kapuvári kerületben alkalmazott javadalmazási rendszereket az 1846-1847-ben kötött szerződések alapján vázoljuk fel. Az iskolamesterek megélhetésének forrását alapvetően a földbirtok, a tanítás díja, a párbér, a stóladíj, és a jegyzői díj jelentette. Hivatalból jogosultak voltak maguk és családjuk részére szolgálati lakásra. (Mészáros 2000, 125.) Egyes szerződésekből77 egyértelműen kitűnik a juttatás jogcíme: a mester tanítóként kapta a tandíjat, követelhette az iskolába járóktól a tanterem fűtéséhez szükséges fát, illetve fapénzt. Kántorként illette meg a párbér, a tűzifa, a stóladíj, továbbá az ostyasütés, a toronyóra-kezelés és a harangozás ellenértéke. Jegyzői tevékenységéért jegyzői díjat fizettek neki. Mindhárom hivatalához bírhatott termőföldet. A katolikus hívektől és communitastól származó jövedelmük több településen alapítványi 91